Nyílik az ajtó, megjelenik egy Itachi.
- Oh, látom látom, itt lesz valami. Beülhetek nézni? - kérdezi perverz vigyorral helyes arcán.
- Ha elkaplak Itachi, neked annyi! - ordítom el magam, és az Uchiha után vetődöm. Jót nevetsz lobbanékonyságomon, miközben helyére pofozom Ita-Itát.
- Itt van Konami? - jelenik meg a bátyám.
- Köszi, jól vagyok, nem lett komolyabb bajom - vágom a képébe. - Ott van - mutatok rád, majd kettesben hagylak titeket.
Mielőtt elmész, kacsintasz egy látványosat. Megforgatom a szemem, de arcomra mosoly kúszik. Sasori leül az ágyamra, velem szemben.
- Jobban vagy? - kérdezi, majd rám mosolyog.
Olvadok! Arcom kipirul, szívem veszettül dübög.
- Arigato, sokkal jobban!
- Akkor jó!
- Chidori!
Kezemből villámok cikáznak, úgy vágok bele a kőbe. Az ketté törik, majd eldől. Újra kézjelek következnek.
- Chidori Eisou!
Lándzsa módjára vágom ketté a fát a villám technikával. Ismét jelek.
- Katon: Hinomi no Jutsu (Tűz Elem : Lángtorony Jutsu)!
Hatalmas tűzoszlop emelkedik ki a földből. Gyilkos tűz technika ez, azonban kimerítő is. Semmivé teszem a jutsut. Hát igen, ez legalább a chakrám felét elvitte. A földre esek, lihegek, mint valami szamár.
- Szép - szólal meg mögöttem egy hang.
Felvisítok.
- Azt a kurva... ki vagy? - szólok be a fák közé.
Előlép Kakuzu, a terroristára emlékeztető alak.
- Nem gondoltam, hogy ilyen ijedős vagy - közli.
- Nem vagyok ijedős, csak tudod, ijesztő tudsz lenni - morgom.
- Kösz. - Majd otthagy.
Kifújom magam, kinyúlok a földön.
- Hol lehet a húgom? - áll fel hirtelen Sasori.
- Fogalmam sincs. De már vagy két órája elment - panaszkodom. Kisimítom egy kék tincsemet a szememből, sóhajtok. Aggódok miattad, hogy mi lehet veled. - Megkeresem.
- Megyek én is - áll fel velem. Bólintok.
Együtt rójuk a folyosókat, de nem találunk. Hol lehetsz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése