A nap már bevilágította Konoha utcáit. Halvány fény sütött be a nyitott ablakokon, amely mérges morgolódást váltott ki az emberekből. Többen fejükre szorították a párnát, vagy a takarót, egyesek felkeltek, míg mások csak átfordultak. A legutóbbi szerint cselekedett egy örökösnő is. Először átvetődött a másik oldalára, majd vissza, míg teljesen be nem gabalyodott a takaróba. Egy hangos Ááááh! - val leesett az ágyról, feje halkan koppant a fa padlón. Magába káromkodva, nyögdécselve tápászkodott fel, majd újra levetette magát a fentebb említett fekvő alkalmatosságra. Hátrasimította kékesfekete haját a szeméből, majd ruháit felkapva besietett a fürdőbe. Magára zárta az ajtót, majd elvégezte a dolgát. Majd lesétált reggelizni.
- Jó reggelt, Hinata-sama - köszöntötte őt mosolyogva egy 30-as éveiben járó nő. - Azonnal hozzuk a reggelijét. Mi volt az a nagy puffanás.
- Jó reggelt! - biccentett a lány. - Köszönöm. Leestem az ágyról.
- Jól van? - aggodalmaskodott a nő.
- Persze - mosolygott rá.
A lány - Hyuuga Hinata - helyet foglalt az asztalnál. Nemsokára megjelent apja, Hizashi, majd húga, Hanabi.
- Hinata-oneesan, ma el kell vigyél egy találkozóra - vetette oda az említett személy kistestvére.
- Dolgom van. - A lány ezt egyszerű kijelentésnek szánta, de élesebben sikert, mint ahogy tervezte. Nem fogja eltűrni húga parancsolgatását. Többé nem.
- Ez parancs volt, nem kérés - dörrent rá apja.
Hinata összerezzent Hizashi tekintélyt parancsoló hangjától. A belőle áramló chakra fojtogatta.
- Igenis, apám - hajtotta le alázatosan a fejét. - Ha megengedi apám, távozom.
Majd meghajolt, és távozott.
- Hinata-chan!
A lány felemelte a fejét, és a feléje tartókra nézett. Felsikkantott örömében és eléjük szaladt. Átölelte a nála idősebb, szőke hajú lányt.
- Temari-san!
Nem rég barátkoztak össze a négy csurkással, egy küldetés alkalmával. A Suna-i lány eleinte alsóbbrendűnek titulálta az ifjú Hyuuga-t, de amint az megmentette az életét a "Shugo Hakke Rokujuuyonshou" -nal, tisztelni kezdte Hinata-t. Így összebarátkoztak, és azóta elválaszthatatlanok.
- Hogy kerülsz te ide? - kérdezte a fiatalabb.
- Meglátogatjuk Konoha-t, nem elég világos - nevetett fel Temari.
Hinata gyengéden elmosolyodott, fakó, lila szemeiben boldogság csillant.
- Úgy örülök, hogy te is jounin lettél! Meglátod, rengeteg kalandban lesz részed, arról nem is beszélve, hogy...
A zöldszemű megállás nélkül csacsogott, egészen délutánig, ahol Hinata-nak haza kellett mennie, mert el kellett szállítania Hanabi-t. Elköszönt a szőkétől, majd hazateleportált.
- Hinata-oneesan! Azt hittem, sohase jössz meg. - A húga egyből reklamálni kezdett.
- Hanabi-oneechan, fejezd be! Itt vagyok, induljunk! - dörrent rá nővére.
Így a kislány elhallgatott, és együtt fojtatták útjukat.
Hinata fáradtan dőlt be az ágyba. Elfáradt a hosszas edzés után. Tökéletesre fejlesztette a harci technikát, a Byakugan-nal egyetemben. Hosszan elnyúlt az ágyon és lehunyta a szemét. Teste elernyedt.
- Hinata! Menj ki, és öntözd meg a virágokat!
A lány kicsi keze ökölbe szorult. Szemét összeszűkítette, ajkait összepréselte. Legszívesebben visszaszólt volna, de apjával nem mert kekeckedni. Így lerohant a lépcsőn, felkapta a locsolót, és kiment a kertbe. Késő este volt már, mire végzett, már teljesen elfáradt a karja. Ledobta a fent említett, vízhordásra alkalmas tárgyat, majd szinte rá esett a padra. Az összes izma fájt, a feje lüktetett, és a hasogató fájdalmon kívül semmire se tudott koncentrálni. Ásított egy hatalmasat. Pillái ólom nehezek lettek, folyamatosan le akartak csukódni, és a Hyuuga lány már nem tudott ellenkezni. Lehunyta szemeit, belemerült csodás kis álomvilágába.
Árny suhant végig Konoha utcáin. Csendesen lopakodott, vigyázva az ANBU - kra. Elérkezett a Hyuuga birtokhoz, majd ügyesen kicselezve az őröket, a lány szobája felé vette az irányt. Már csak be kellett jutni. Ahogy elszaladt a virágoskert mellett, megpillantotta a padon elaludt keresett célszemélyt. Elmosolyodott, hisz egy gonddal kevesebb. Felkapta a törékeny (-nek tűnő) kis testet, majd ahogy jött, úgy ment.
Másnap éles sikolyra kelt a békésen szunyókáló Hizashi. Felpattant, majd kirohant a folyosóra.
- Mi van itt? - dörrent mély hangja.
- Hi...Hinata-sama eltűnt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése