Tanaka Mizuki {Előszó}

AU=alternatív univerzum


Adott egy lány... Tanaka Mizuki.


Mindig csendes, és visszafogott...
"Te barom állat!"
...undorodik a trágár szavaktól...
"Majd elb*sz a kocsi..."
...kerüli a bunyókat...
"Ismételd meg, és olyan tockost leb*szok, hogy beájulsz!"
...mindig határozott...
"Menjünk jobbra... Ne! Várjá'... balra! Vaagy mégsem?"
...hagyja a többieket érvényesülni...
"Nem fogtátok fel azokkal az apró agyakkal, hogy ÉN vezetek?"
...tisztelettudó...
"Nem tudom, de hót ziher, hogy most pofázni fog egy csomót az illemről."
...mindig normális...
"Uhh...bazz...uhh... csillámf*szlámát hánytál!"
...Sakura Haruno a legjobb barátnője...
"Még egy szó, te kis kurva, és megízlelheted a falat."
... és imád Konoha-ban élni.
"Bárcsak örökké itt hagynánk ezt a koszfészket, és vissza se térnénk többet!"


Mizuki, a 17 éves nagy dumás csitri, most költözött Konoha-ba, ahol apja egyből beíratta a középiskolába. Sablonos mi? Várd ki a végét! Tanaka vérének köszönhetően lenéz mindenkit. Már az első percben belebotlik a suli legnagyobb idiótájába, azzal a bizonyos "jégherceggel" és a vattacukor hajúval egyetemben. Betoppan az osztályba, és néhány másodperc alatt eléri, hogy ő legyen a suli legnépszerűbb csaja.  Barátokra talál, olyanokra, akik elfogadják amilyen. Kiderül, hogy nem csak neki vészesen magas az egója a világon. 
Az egész a vadóc szemszögéből származik. 


Részlet, az első fejezetből: 
"- Ch - prüszköltem, ahogy végighallgattam a rózsaszín, a szőke és a felemás grabancú élvezetes beszámolóját. - Drágák vagytok, hogy erről nekem beszámoltok, de higgyétek el, hidegen hagy. Nekem rohadt mindegy, hogy mivel fenyegettek meg, ha nekem ő kell, akkor megszerzem. Hűtsétek le magatokat, édeseim, mert én foglak titeket, de akkor frontálisan ütköztek a WC kagylóval. - Beszédemet egy látványos kacsintással zártam.
Az osztályban feszült csend uralkodott, majd minden jelenlévő ipséből egyszerre szakadt fel a röhögés. Pár srác - passzolom, kik lehettek - már a földön fetrengett, még a morcos fekete hajú is elmosolyodott. Teljes siker! Győzedelmes vigyor terült el az arcomon, majd hely után kutattam magamnak. Volt egy, a hatalmas szemöldökű, és a hosszú, barna hajú fiú közt; a vörös és a "jégherceg" közt; és egy hosszú, kékesfekete hajú lány mellett, az ablaknál. A legutóbbi mellett döntöttem, szabályosan lezuhantam a székre. Táskámat ledobtam a szék mellé - ne kíméljük a tankönyveket - majd kitártam az ablakot, és feltornáztam magam a párkányra. 
- Szi-szia, a nevem Hyuuga Hinata - fordult felém néhány perc múlva újdonsült padtársam. 
- Tanaka Mizuki - intettem neki. 
- Te-tetszik az iskola? - érdeklődte a fakó szemű. 
- Volt már jobb is - vágtam oda kegyetlenül, majd elfordultam, jelezvén a kis kíváncsinak, hogy nem óhajtok többet társalogni."