Tanaka Mizuki {1.Fejezet}

- Szia kincsem, légy jó! - kiáltotta anya, majd egy intés után el is hajtott.
Hosszan kifújtam a levegőt, és felpillantottam a sulira. Nem volt nagy, de nem is kicsi. Magamra kanyarítottam a táskám, ami még üres volt. Bebattyogtam a Konoha High-ba, miközben fejemben repkedtek a gondolatok. Miért kellett megint költöznünk? Mindenről csakis apa tehet... hogy nem bír megülni a seggén! Belöktem a hatalmas ajtót, és szememmel a folyosót pásztáztam. De mivel halvány lila milkacsokim nem volt, hogy merre lehet az a bizonyos igazgatói iroda, így ledobtam magam a folyosón, nekitámaszkodtam a falnak és csak néztem ki a fejemből. Hirtelen valaki megkocogtatta a fejem.
- Hahó, új lány.
- He? - néztem fel. Egy fiú volt, rövid, száz felé álló szőke hajjal, tengerkék szemekkel. - Jah, csá!
- Szia, a nevem Uzumaki Naruto, te ki vagy? - kérdezte, miközben felhúzott.
- Tanaka Mizuki - adtam a nyers választ.
- Örülök. Ők itt a legjobb haverjaim, Haruno Sakura, és Uchiha Sasuke - mutatott a mellett álló két krapekra.
Az egyik csaj volt, rövid, rózsaszín hajjal. Méregzöld szemeivel barátságtalanul mértek végig, majd bedobott egy kényszermosolyt. Felhorkantottam. A másik egy srác, aki fekete hajjal és ében szemekkel lett megáldva. Baromi helyes volt, nem vitás.
- Csumi - intettem. - Nem tudjátok merre van az igazgatói?
- Második emelet, negyedik ajtó. Gyere elkísérünk - karolt belém Naruto, mire morogtam egy sort.
A szőke srác végigtrappolt velem a folyosón, hosszú füstfelhőt hagyva magunk mögött. Az emberek értetlenül néztek utánunk.
- Engedj már el, te elmebajos hülye gyerek! - sikítottam, mire eleresztett, én meg eltaknyoltam a földön, egy szürke hajú, lila szemű hímegyed előtt. - Fhú...
A fent említett adonisz harsány röhögésbe kezdett, miközben egy vörös hajú srác felsegített. Kisimítottam ezüst szín hajam a szememből.
- Köszi... Naruto, téged meg megöllek! - kiáltottam bele a szöszi képébe. Majd egy pillanatig elgondolkodtam. - Miután elvittél az igazgatóiba.
- Ehhee... Menjünk és bocsi - vigyorgott rám, mire fáradtan sóhajtottam.
- Te meg ne röhögj, mert pofán váglak, te szefós barom! - kiáltottam rá vissza se tekintve a még mindig harsányan röhögő szürkére, aki a mondatomra abba is hagyta. - Azér'!
Miután sikeresen bemutatkoztam, elérkeztünk az igazgatóiba. Kopogtam, majd választ sem várva benyitottam.
- 'napot, Mizuki vagyok, Tanaka Mizuki.
- Áh, te lennél a Tanaka klán legfiatalabb gyöngyszeme? Tiszta anyád vagy - mosolygott rám egy hosszú, vörös hajú, sötétkék szemű nő.
- Hogy ezt én hányszor megkaptam - forgattam meg a szemem, miközben kifújtam frufrumat az arcomból.
- Nos, gondolom nem ok nélkül. A nevem Uzumaki Kushina, az igazgató.
Ijedten kaptam a tekintetem a mellettem álldogáló Naruto-ra.
- Családtag? - érdeklődtem.
- Az anyja vagyok - nevetett fel a nő.
- Vágesz - vigyorodtam el, majd miután megkaptam a szükséges holmikat, amiket nem sokkal később berámoltam a táskámba, elindultunk az osztályterem felé. Már javában tartott az első óra, amikor röhögve benyitottunk. Ugyanis Naruto megcsúszott egy... valamin, és leöntötte magát narancslével, miközben pofára esett. Mikor én már a nevetéstől könnyes szemekkel segíteni akartam neki felállni, akkor magával rántott, és elterültem rajta. Érdekes látványt nyújthattunk, pont mint most.
- Ohajó, Kakashi-sensei, meghoztam a friss husit - mutatott rám az idióta.
- Megöllek - morogtam oda neki, mintegy mellékesen.
- Próbálkozni lehet - kacsintott rám vidám, kék szemeivel, mire megforgattam a szemem.
- Naruto, ülj le! Kérlek mutatkozz be - utasított a szintén szürke hajú. Úristen mennyi ezüst loboncú van itt, bár eddig csak én vagyok olyan hajszínű lány...
- Hai! A nevem Tanaka Mizuki, és Tokióból költöztünk ide. - A tanárra néztem jelezvén, hogy nem akarok több dolgot a világ tudatára adni.
- Rendben, akkor az óra további részében beszélgethettek HALKAN! - az utolsó szót erőteljesen megnyomta, én meg azt hittem, menten megsüketülök.
Egyből odajött hozzám három lány. Sakura, és két kis csatlósa... majdnem elnevettem magam.
- Emlékszer még Sasuke-re? - mutatott a fiú irányába a rózsaszín.
- Jah - vágtam oda.
- Nem szeretnénk meglátni vagy meghallani, hogy flörtölni mersz vele... ő a miénk - intézte felém szavait a vörös.
- Ellenkező esetben bemutatunk a lányvécének, egész közelről - kacsintott a szőke.


- Ch - prüszköltem, ahogy végighallgattam a rózsaszín, a szőke és a felemás grabancú élvezetes beszámolóját. - Drágák vagytok, hogy erről engem tájékoztattok, de higgyétek el, hidegen hagy. Nekem rohadt mindegy, hogy mivel fenyegettek meg, ha nekem ő kell, akkor megszerzem. Hűtsétek le magatokat, édeseim, mert én foglak titeket, de akkor ti fogtok frontálisan ütközni a WC kagylóval. - Beszédemet egy látványos kacsintással zártam.
Az osztályban feszült csend uralkodott, majd minden jelenlévő ipséből egyszerre szakadt fel a röhögés. Pár srác - passzolom, kik lehettek - már a földön fetrengett, még a morcos fekete hajú is elmosolyodott. Teljes siker! Győzedelmes vigyor terült el az arcomon, majd hely után kutattam magamnak. Volt egy, a hatalmas szemöldökű, és a hosszú, barna hajú fiú közt; a vörös és a "jégherceg" közt; és egy hosszú, kékesfekete hajú lány mellett, az ablaknál. A legutóbbi mellett döntöttem, szabályosan lezuhantam a székre. Táskámat ledobtam a szék mellé - ne kíméljük a tankönyveket - majd kitártam az ablakot, és feltornáztam magam a párkányra.
- Szi-szia, a nevem Hyuuga Hinata - fordult felém néhány perc múlva újdonsült padtársam.
- Tanaka Mizuki - intettem neki.
- Te-tetszik az iskola? - érdeklődte a fakó szemű.
- Volt már jobb is - vágtam oda kegyetlenül, majd elfordultam, jelezvén a kis kíváncsinak, hogy nem óhajtok többet társalogni.
Majd mindenki egyenként jött oda bemutatkozni. Végül az Uchiha.
- Sasuke - lökte oda, majd kezet nyújtott. Tenyerem az övébe simítottam, majd rámosolyogtam.
- Ta... - kezdtem volna, de félbe szakított.
- Tanaka Mizuki - mosolyodott el féloldalasan.
Minden sejtemmel igyekeztem ellenállni a pirulásnak, és valami ütős szöveget bedobni.
- Ugye nem várod, hogy hanyatt essek, mert tudod a nevem? - kérdeztem, egy csöppnyi gúnnyal a hangomban.
- Azt mindenkitől elvárom - vágott vissza, most már vigyorogva.
- Akkor várhatsz az örökkévalóságig - kacsintottam rá, mire többen körülöttünk felkacagtak.
- Vagány csajszi vagy - jegyezte meg Sasuke, majd közelebb hajolt.
- Mondj újat - utánoztam őt, így orrunk majdhogynem egymáshoz ért.
Végül a szemkontaktust ő szakította meg, visszaült a helyére. Elkuncogtam magam. Még beszélgettünk egy-két emberrel, mikor kicsöngettek.
- Mi a kövi óra? - kérdeztem meg a legszimpibb csajt, Temari-t.
- Közös testnevelés a végzősökkel.