Tanaka Mizuki II.: Az egyetemnek árnyoldalai is vannak

Sziasztok, a nevem Tanaka Mizuki. 19 éves, egyetemista hallgató vagyok Konohában. Hosszú, egyenes, szürke hajam van, és sötétkék szemem. Nem tartom magam beképzeltnek, de egy kis egóm azért van. Egyszer csalódtam még életemben, egy olyan emberkében, akit a legjobban szerettem. De ennek már két éve. Most új életet kezdtem. Ma van az első napunk a konohai egyetemen.
- Mizuki, ideje felkelni - rázogatott óvatosan egyik legjobb barátnőm, Hinata.
Egy koleszos szobában négyen voltunk. Hyuuga Hinata, aki egy kicsit bátrabb lett az évek során, Tenten, aki még mindig ugyanaz a bohókás csaj, mint régen, és végül, de nem utolsó sorban a legjobb barátnőm Sabaku no Temari.
- Öhm... ja jó, rendben.
Feltápászkodtam, majd bementem a fürdőszobába. Emberhez méltó külsőt varázsoltam magamnak, és mikor letudtuk a reggelit, elindultunk az első előadásra.Már megszoktam, hogy Sasuke nincs mellettem. Hogy ki az? Uchiha Sasuke az a személy, akiben csalódnom kellett. Egyenlőre legyen elég ennyi. A nap... az dögunalom volt. Bár, mit vártam egy egyetemen? Hinatával kettesbe mentünk le a boltba, mert a többieknek nem volt kedve. Vettünk egy kocsit, és bementünk az üzletbe. Minden szükséges dolgot megvettünk. A pénztárnál jártunk, amikor ismerős hangot hallottunk meg.
- Hinata-chan! Mizuki!
Hátrafordultunk.
- Naruto-kun, Sasuke-kun - mosolyodott el Hina, majd gyengéd csókot vált a szöszivel.
- Szia, Mizu-chan - nyögtem ki végül.
- Ne nevezz így! - szóltam rá. - Egyébként szia. Nem is tudtam, hogy ti is ide jártok
- Pedig igen. Okoz valami gondot? - kérdezte az Uchiha, miközben összehúzta a szemét. Nem bírtam így látni, ilyen hidegen. Elkaptam a tekintetem, és fizettem. Hátra sem fordulva indultam el a kolesz felé, otthagyva a három emberkét.

E/3 (kivételesen)

- Sasuke-kun - ölelte át egy rózsaszín hajú lány.
- Szia, Sakura - csókolta meg a Harunót a fiú.
Épp ekkor fordult be a sarkon egy szürke hajú leányzó is. A falhoz lapult, ahogy megpillantotta a párost. Sötétkék íriszeiben könnyek gyűltek. Elfordult a falhoz lapult. Egyik kezét a szívére szorította, hangosan felsírt, majd elfutott. A hangra felfigyelt a fekete, és bocsánatot kérve a pinktől, a lány után rohant. Mikor beérte, elkapta a csuklóját, és maga felé fordította.
- Mizu-chan - lehelte mosolyogva.
- Megkértelek, hogy ne hívj így - ordított rá a lány. A fiú csókot nyomott a szája oldalába. - Ne közelíts - szólt rá erőteljes hangon.
- Miért ne, Mizu-chan. Hisz szeretsz. És én is téged - simított végig az arcon. A lánynak előtörtek könnyei, automatikusan belesimította arcát a forró tenyérbe. Sasuke lejjebb hajolt, ajkát óvatosan a lányéra simította. Olyan régen várta ezt a csókot, kiélvezte minden pillanatát, egészen addig, míg Mizuki erőteljesen képen nem ütötte. Majd elszaladt. Sasuke elmosolyodott.
~ Teljesen megérte... ~ gondolta.

Új blog! a lá Rose

Genki vagy Kon'nichiwa, kinek hogy tetszik.
Mivel természetellenes belebolondultam az animékbe, főleg a Narutóba, így kijelentem, hogy új blogot nyitottam egyik barátnőmmel. Nagyon jól esne, ha benéznétek :D
Puszi:
Rose
UI.: Kousei

Sasaki és Konami élete az Akatsukiban: 3.Fejezet

- Mi a küldetés lényege? - bököm meg a mellettem sétáló Kisamét.
- El kell kapnunk a Yonbi-t - foglalja össze röviden.
Azaz a 4 farkú majomdémon, akinek Roushi a jinjurikije. Csendben haladtunk tovább. Mit is tudunk a Yonbiról? Amiket használ: Láva, tűz és föld jutsuk... Magyarul rám nem lesz szükség. Csak ha többen vannak. Meg is találjuk őket. Ketten vannak, Roushi és egy ismeretlen shinobi. 
- Az enyém - áll elém Itachi. 
Majd neki támad. Mivel rám nincs szükség, ugyanis Kisame már rég nekiment a Yonbinak, így leülök egy kőre. Az Uchiha könnyedén kivégzi ellenfelét, de Same még szarakodik egy kicsit. Hirtelen feltűnik egy harmadik ninja. Harca elegyedek vele. Egy jobb egyenest küldök a férfi felé, de könnyen kivédi. Nos akkor...
- Katon: goukakyuu no jutsu! (Nagy Tűzgolyó Jutsu) - Kifújom a számból a tüzet, porrá égetve az ellenfelel. Kezdek fáradni, így kifújom magam egy kicsit.
- Sasaki! - kiáltják a nevem, aztán nem érzek mást, mint hátamba összpontosuló kunait. Az a köcsög állat leszúrt! A vér végigfolyik a hátamon, vörössé szennyezi a ruhámat. Felnyögök a fájó érzéstől. Megpördülök, gyomorszájon vágom a férfit. Repül pár métert, így előkapok egy tekercset, és megidézek egy bábot. Egy pillanat alatt rákötöm a chakra fonalakat.
- Akahiki: Kiki Sankaku (Vörös titkos technika: Mechanikus háromszög) - kiáltom. A báb testrészéből háromszög alakú kunai-ok lövellnek ki, az egyik átszúrja ellenfelem szívét, így az mentem meghal. Kifújom a levegőt, a hátamhoz kapok. Ez így nem lesz jó. Igaz, kekke genkai-omnak köszönhetően feltehetőleg hamar elmúlik a sérülés, de el is vérezhetek. Eh.. ez nem jó. Kisame közben végzett a Yonbival. Hogy hogyan juttatott félig hol állapotba egy jinjurikit? Egyszerű. Kisamének van egy egyedi jutsuja, a Suiton: Bakusui Shouha. A víz köztudottan lehűti a lávát, még ha a tűzzel nem is tud mit tenni. Így, amikor a négy farkúvá alakult Roushi megtámadta Samét (A Yonbi ugyanis láva elemű), könnyen végzett vele. Meg persze ott van Samehada, a bazinagy cápabőr kard, amit a pasas mindig magánál hord. Állítólag él, de ezt még nem  hiszem el. 
- Megsérültél - bök hátamra a félig-cápa.
- Jó meglátás - szisszenek fel, ahogy ujja súrolja a sebet. 
- Bekötöm - jelenti ki Itachi, mire felhúzom a pólóm. - Gantai no jutsu. (Kötszer technika)
Kisame diszkréten elfordul, amíg az Uchiha végez. Nem hittem volna, hogy Itachi tud orvosi ninjutsut. Hirtelen rád gondolok. Remélem, nem sérültél meg.
Körbe vesznek minket, amikor hirtelen mozdulok. 
- Suiton: Víz áramlat - mondom ki a kézjelek után. 
Kirobban a föld, feltört a víz. Itt az én időm:
- Hyoton: Kokuryuu Boufuusetsu (Fekete Sárkány Hóvihar). - Egy hatalmas jégsárkány jön létre irányításom alatt, amelyek egyből az ellenfeleimre támadnak. Vörös szeme ég dühében, ahogy szétszaggatja a férfiakat. Ez könnyen ment. - Na, kit kell kinyírni?
- Ez volt az - rugdossa meg Sasori az egyik hullát.
- Az? - vágok hülye fejet. - Azt hittem valami erős shinobit kell legyilkolni, de az a pali? Ez valami vicc? Na jó, menjünk, éhes vagyok - indulok meg, amikor lábamba belenyilall a fájdalom. Nem hatástalanítottam időben a mérget. A rohadt élet...
- Várj viszlek - lép mellém Deidara.
- Ugyan már - legyintem. - Medi-ninja vagyok, ez nekem semmiség. Dokunuku no Jutsu! (Méreg eltávolító Jutsu)
Gyorsan végzek, mehetünk is haza.
Belépünk az Akatsuki barlang kapuján, megpillantalak. Nyakadba ugrok, de felszisszensz.
- O-genki desu ka? - kérdezem gyorsan.
- Csak hátba szúrt egy faszi - mosolygok rád.
- Akkor irány a szobánk, és begyógyítom - parancsolom, mire elindulunk.
Felhúzom a pólód, felszisszenek.
- Ez mélynek tűnik. Lehet egy kicsit fájni fog - motyogom, mire bólintasz. - Chiyute no Jutsu(Gyógyító kezek technika.
- Arigato - ölellek magamhoz, amint végzel. 
- Dou itashimashite - viszonozom. 

Tanaka Mizuki {13.Fejezet}

Az évadzáró fejezetet Rose-senpai hozta nekem össze. Jól hallottátok, évadzáró fejezet, ami azt jelenti, hogy vége a Tanaka Mizuki I.-nek. Hogy mi lesz a folytatás? Hát Tanaka Mizuki II. :D

http://www.youtube.com/watch?v=YFHiLDk2QvI

Egy hónappal később:

- Mizuki - bökött meg Temari, akivel a parkban ültünk. Elteltet a nyári szünet eltelt. Kemény ősz volt, hideg és kegyetlen. Egy hónapja játszom Sasukéval a kergetőzős játékot. Magyarázom: Ő hív, felkeres, rám ír MSN-en és üzenetezik. De én valahogy mindig túljárok az eszén. Más szóval: kemény egy hónapja nem beszéltem vele.
- H-Hai - kaptam rá a tekintetem.
- Meg Rá gondoltál, igaz? - mosolyodott el keserűen.
Csak bólintottam, kezemet a számhoz kaptam, hogy elfojtsam a sírást. Nem ment könnyen.
- Véget kell vetned ennek. Lelkileg fogsz összetörni, Mizuki. Nem mehet így tovább. Mit súg a szíved, mit kell tenned? - kérdezte csendben, miközben átölelt.
Mit súg a szívem? Hülyeséget. Mint ahogy azt Tema is mondta, véget kell vetnem ennek, mert belepusztulok. Tudom már mit kell tennem. Hazasiettem, majd egyszerűen leültem az ágyamra és vártam. Naponta általában 10-15-ször szokott hívni, így nem lesz gond. Ismerős szám kezdett el csörögni. Felemeltem a telefont, majd nagyot nyelve lenyomtam a gombot.
- I-Igen? - Hangom egyenlő volt a suttogással.
- Mizuki - kezdte el Ő. - Ezt nem teheted velem, hallod?! Nem válaszolsz, ha elmegyek hozzátok meg arra hivatkozol, hogy nem vagy otthon. Miért, Mizu-chan? Miért menekülsz előlem?
- Éjfélkor a tónál a titkos helyünkön. - Itt már szabályosan ömlöttek a könnyeim, így gyorsan kinyomtam. Átöltöztem. Felvettem egy fekete farmert, fehér toppot, és egy szintén fekete pulcsit. Szürke hajamat felkötöttem, frufrumat hagytam, hogy arcomba lógjon. Felkaptam egy szintén ében szín sportcipőt, és már indultam is. Sajnálatos módon, nem én voltam az első. Sasuke ott várt rám. Szívdöglesztően festett koptatott farmerban, egy fekete pólóban és bőrdzsekiben. Sötét szeme felcsillant, ahogy meglátott, haját a szél tépte. A térdem kocsonyásat játszott, minden áron össze akart csuklani, így hagytam, hogy magához szorítson. Isteni érzés volt, de ami aztán történt semmihez sem hasonlítható. Ajkát az enyémre nyomta. Hagytam, hogy nyelve számba csusszanjon, hagytam magam elcsábítani! Se baj. Elvált tőlem, majd magához szorított. 
- Sasuke - suttogtam, majd eltoltam. Értetlen arcát látva szúrni kezdtek a szemeim. Azt mondtad, döntsek, Temari. Döntöttem. 
- Én... - kezdte, de egy szóval félbeszakítottam.

- Vége - jelentettem ki, szemben állva vele. Arcomról lepotyogtak a könnyek, nem tudtam megálljt parancsolni nekik. Lehet nem is akartam. Had lássa csak, mekkora fájdalmat okozott vele.
- Mi? - lehelte teljesen lesápadva.
- Azt mondtam, vége. Szakítok veled. - Olyan volt, mintha minden szóval kitépnék egy darabot a szívemből. Szó nélkül megpördültem, és elrohantam.
- NE! DE HISZ SZERETLEK! - ordította utánam. Hallottam a hangján, hogy sír. Ne érdekelt. Vagyis de... de gondolom értitek. Szeress csak, Sasuke. Én is így érzek. De nem lehetünk együtt. Sajnálom.

5 hónappal később:

- Sziasztok! - integettünk egy nagyobb társaság felé.
- Sziasztok! - köszöntek vissza, majd egybeolvadtunk a tömeggel.
Tavasz volt, virágoztak a cseresznyefák. Az illatkavalkád elbódított. A hűs szellőben meglibbent rakott szoknyám. Hagytam, hogy elcsábítson az idő, a nap, az élet. Csodálatos volt. Hamarosan itt itt hagyom a Konoha High-ot. Vége. Vége egy csodás, mégis szívszaggató időszaknak az életemben. A középiskolás éveknek. Alig bírtam elhinni. Sokan megyünk egy egyetemre, de nem mindannyian. Sokaktól el kell válnom. Sasuke velem egy egyetemre fog járni. Sasuke... hogy lehet? Már 10 éve szeretem. Lehetetlen. Felnéztem az égre. Nyár volt amikor találkoztunk, ősz volt amikor szakítottunk, tél volt amikor vissza akartál hódítani, és most tavasz van. Mi lesz velünk, Sasuke?

Vége

A Tanaka Mizuki 1. Könyvének a borítója

Tanaka Mizuki {12.Fejezet}

A nap besütött az ablakon, megérintette arcomat, beszökött csukott pilláim alá. Morogva fúrtam fejem Sasuke nyakába. Nem akartam, hogy reggel legyen. Főleg nem Hétfő... ÚRISTEN, HÉTFŐ!!! Felpattantam Sasukéről, aki ennek következtében leesett az ágyról, és kétségbeesetten tárcsáztam anya számát. Aztán beugrott, hogy nyári szünet van. Lecsaptam a telefont, majd visszadűltem az ágyra.
- Eh, köszi szépen - morogta Sasu, majd felkapaszkodott mellém, és rám feküdt.
- Baszki, Sasuke. Nehéz vagy - nyögtem fájdalmasan, majd leszállt rólam, és visszabújt mellém.
Csönd telepedett ránk. Majd hirtelen...
- JÓ REGGELT FIATALOK!
- Rohadjon le a farkad, Itachi!
- Na de gyerekek, csendesebben.
- Miért?
- Azért bazd meg, mert reggel van.
Itachi berobbant a szobába, majd Sasu jókívánsága jött, végül Mikoto csillapította a kedélyeket. Az értelmes kérdést az idősebbik Uchiha nyögte be, de Sasu nem bírta ki, hogy ne övé legyen a végszó. Huh, furcsa egy család.
- Azt hiszem, ideje felkelni - tápászkodtam fel.
- Ne máááár - nyögte kedvesem Uchihához méltóan.
- Gyerünk, felkelni! - parancsoltam rá, így hamar felugrott és beslisszolt a fürdőbe. Pár perc múlva kijött, egy szál törcsiben. Pirulva besiettem, elvégeztem a dolgom. Mikototól kaptam ruhát, így tisztán léptem ki Sasuke elé. Reggeli után hazakísért. Kaptam egy búcsúcsókot, majd bementem a házunkba. Senki sem volt otthon, így összedobtam egy jó kis ebédet, és beültem a gép elé. Nem sokan voltak fent, így ráírtam Hinatára.
HyuugaHinata: Szia, Mizuki-san.
Sasuke-fan: Szia, Hinata-chan. Hogy vagy?
HyuugaHinata: Köszönöm, jól. És te? Képzeld, Naruto-kun épp most hívott el randizni, mégis mit mondjak? 
HajráHinata: "Sasuke-fan megváltoztatta nevét HajráHinata-ra" SZERINTED?! IGENT!
HyuugaHinata: O-Oké, Mizu-chan. Akkor egy perc.
Vártam, és vártam, és vártam, és rájöttem, hogy még csak 10 másodperc telt el. Pittyegés.
Mizuki-fan: Szia 
HajráHinata: Most hagyjál, fontos dolgot várok!
Mizuki-fan: Kösz.
HyuugaHinata: Áááááááááááááááááááááááááááh! RandimleszNarutokunnalésénúgyizgulok!
ÉljenHinata: "HajráHinata megváltoztatta a nevét ÉljenHinata-ra" Annyira, hogy nem tudsz a szavak között helyet kihagyni?
HyuugaHinata: Igen!
ÉljenHinata: Az jó!
Új pittyegés:
Imádomarament: Képzeld, randim lesz Hinata-channel! :D :D
NaruHinaforever: Tudom, már mondtaa :D
Mizuki-fan: Itt vagy már?
Itt lett elegem. Mind a három emberkét egy csoportba tettem.
NaruHinaforever: Nos, igen Sasuke, itt vagyok. És Naruto és Hinata is.
Mizuki-fan: Jajj de jó. 
HyuugaHinata: Na de Mizuki-san!
NaruHinaforever: Mi van?
Imádomarament: Hétfő :D
Mizuki-fan: Baka...
NaruHinaforever: Hülye vagy, Naruto. Hinata ma átmegyek hozzátok, és választunk rucit ;)
HyuugaHinata: Rendben.
Mizuki-fan: Na de azt hittem a délutánt együtt töltjük! 
NaruHinaforever: Ezt bebuktad!
Imádomarament: Szopacs, Császke!
iLovelegyezők: Jó reggelt, emberek.
NaruHinaforever: Neked is Tem. Várjunk csak... DE HISZ DÉLUTÁN KETTŐ VAN!
iLovelegyezők: Azt mondod?
Mizuki-fan: Mizuki, akkor miután végeztél Hinatánál, akkor átjössz?
Kellemetlen: Csáztok pípölök! Dúl a láv, mi Sasuke?
NaruHinaforever: Na jó, ezeket ki hívta meg?
Imádomarament: Háát één! :D
Mizuki-fan: MIZUKI!!! PRIVÁTBAN NEM LEHETNE? Shikamaru: Kapd be!
NaruHinaforever: NEM! Na, most hogy kikiabáltuk magunkat, Hina, neked is valami hülye neved legyen már. Bár Sasukéé, nagyon is tetszik :D Jah, és igen, átmegyek.
Mizuki-fan: Azt mondod? Akkor várlak.
Kellemetlen: Tényleg, csak Hinatának van rendes neve!
HyuugaHinata: Na jó, de mi legyen?
NaruHinaforever: Legyen... ahm... öhm...
Imádomarament: Ahm...öhm? Az nem méltó Hinata-chanhez...
iLovelegyezők: Kuss legyen Naruto, NaruHinaforever most gondolkodik...
NaruHinaforever: JA! Szóval kuss! Akkor... MarandimleszNarutoval?
iLovelegyezők: Ez tök cukii
MarandimleszNarutokunnal: Így jobb.
Mizuki-fan: Úristen...
Imádomarament: Igen?
Mizuki-fan: Ma a Haruno család átjön vacsorázni.
KinyírlakSakura!: HE?!
Megfogokhalni: Mindjárt sírok.
MarandimleszNarutokunnal: Akkor jössz Mizuki-san?
KinyírlakSakura!: Oké, megyek. Sziasztok!
Kellemetlen: Szia.
iLovelegyezők: Csövi, csajszi.
Imádomarament: Csumii!
MegfogokhalnidemajdMizukimegment: Szia, szeretlek!
Így átsiettem a Hyuuga rezidenciára.
- Nos, mutasd a jelölteket - mosolyogtam rá Hinára.

   
 - Hm... - hümmögtem, amikor végzett. - Szerintem a második lesz az. 
Elmosolyodott, majd bólintott. Megfésültem hosszú, kékesfekete haját. Kiengedve hagytam, így olyan természetes. Elkísértem a moziig ahol Narutóval fog találkozni. Nem sokára felbukkant az idióta szőke is. 
- Sziasztok. Hinata, elbűvölő vagy - mosolygott a lányra, de ő maga is elpirult. 
Hina egyszeriben pipacsvörös lett, így habogott egy köszönömöt. Magukra hagytam a párt, elindultam az Uchiha birtok felé. Már csukott szemmel is eltaláltam volna oda, így egyszerűen besétáltam. Az őrök felismertek, és beengedtek. Mosolyogva köszöntem minden ismerősnek, hisz Uchiha Sasuke barátnőjeként, igen híres lettem. Megálltam a szeretett háznál, levettem a cipőm, és bementem. Először a konyha felé indultam, hogy köszönjek az anyának.

- Mikoto - öleltem magamhoz a nőt. - Sasuke itthon van?
- A szobájában - kacsintott, majd tovább főzött.
Felrobogtam az emeletre, közben beköszöntem Itachinak. Benyitottam kedvesem szobájába. Majd megtorpantam.
- Én... én... azt hiszem rosszkor jöttem. - Kirohantam, becsaptam az ajtót, és menekültem az Uchiha birtokról. A rémálmok úgy tűnik, valóra válnak.

Sasaki és Konami élete az Akatsukiban: 2.Fejezet

Megjegyzés: Itt még Sasori nem báb teljesen, csak egy kis része xddd
És most kezdődjék a film:

Bányám szobájába sietek. Kopogok, majd miután elhangzik a "Szabad" szó, benyitok.
- Miért "hívattál"? - kérdezem Sasorit. 
Rám néz, majd egy legyintéssel kiküldi a zavaró szöszit. Megfogja a kezem, leül velem az ágyra.
- Csak kíváncsi vagyok rád - mosolyodik el. - Mesélj magadról.
Zavartan vakargatom a tarkóm, felborzolva vörös tincseimet. 
- Hát... húsz éves vagyok, kevert elemű chakrával lettem megáldva, így uralom a tüzet, és a villámot. Bábmester vagyok, többnyire mérgezett fegyvereket használok. Kitanultam a tai-és kenjutsut. Miután megtudtam, hogy Tsukiko-t, a tizenkét farkú sárkánydémont apám a testembe pecsételte, megöltem a szüleinket. - Hangom elcsuklik, vállaim remegnek az elfojtott sírástól. -  Bár erős shinobi lettem, megvetettek a többiek. Kiközösítettek, eltaszítottak, csak mert más voltam. Miért nem maradtál velem, Sasori? Miért hagytál el? Ha ott lettél volna, kisegítettél volna a nehéz időszakból. Miért... Sasori? - itt már zokogtam. 
Bátyám magához húz, és átölel. Ott sírtok a karjaiban, majd hirtelen életre kelek. Kipattanok öléből, majd ütni kezdem.
- Te... idióta! Mi... az... hogy... elmész... és... semmi... életjelet... nem... adsz... magadról! - ütöm meg minden szónál, de inkább nekem fáj.
- Hagyd már abba, te őrült nőszemély - röhög rajtam a vöri. 
- Én vagyok az őrült? - hisztizek, majd rávetem magam. - Nézz már magadra! Félig báb vagy, bassza meg! 
- Ez van ezt kell szeretni - vet rám egy mosolyt.
- Bejöhetek, hm? - les be a szőke az ajtón.
- Gyere, Dei - sóhajtja bátyám, majd felkap. Kivonszol, lerak az ajtó előtt, és rám csapja azt.
- MÉG NEM VÉGEZTÜNK! - dörömbölök, majd távozom.
- Mégis mi volt ez a ricsaj? - vonlak kérdőre, amikor belépsz az ajtón.
- Csak az a idióta bátyám - vágom rá, majd lehuppanok melléd, és kezelésbe veszem tigrisem pociját.
- Lehet, hogy idióta, de rohadt helyes - sóhajtom, majd együtt dögönyözzük a macsekot.
- Fúj - nyögök fel. Na jó, lehet hogy Saso helyes, de mint bátyámra, nem tudok rá, ÚGY férfiként tekinteni.
- Naa - nyújtom el a szót.
- Gyűlés! - hallatszódik a vezér hangja, így lemegyünk.
- Mi van? - dörmögi álmosan egy kék emberke.
- Gyűlés, Kisame - vet rá egy morcos pillantást Konan.
- Nem mondod - morran fel egy szürke hajú.
Észreveszem, hogy őt nézed a szemed sarkából, így figyelmeztetésképpen megböklek.
- Mi az? - fordulok hirtelen feléd. Az Adoniszom felé böksz. Mélyen elpirulok. - Ne-Nem lehetne a megbeszélni valóra figyelni? - erre felkuncogsz. - Ehh.
- Nos, a feladatotok a következő - majd kiosztja a papírokat.
- Konami, te Sasorival és Deidarával mész, míg Sasaki Itachival és Kisaméval. Kérdés? Nincs. Remek. Menjetek.
Egy irányba indulunk el.
- Ti is erre jöttök? - karolok beléd.
- Nagyon úgy tűnik - bólintok rá, majd visszakarollak.
De hirtelen elválnak útjaink, így átölellek, majd ketté válunk. Sasori és Deidara az oldalamon, így haladunk előre.
- Mi a feladat? - kérdezem a testvéred.
- Öhm - ránéz a papírra. - Le kell vadásznunk egy palit.
- Bérgyilkosság? - vonom fel a szemöldököm.
Sasori rábólint. Előre indulok a vörössel, Dei lemarad.
- Mi van, jössz már, Tejbedara? - a szöszi sértődötten felhúzza az orrát, majd követ minket.
Hirtelen terem mögöttem egy alak, majd kunait szorít a torkomhoz.
- Hányan vagytok, mocskos férgek?! Te, Yukaho, kapás van. Egy szép kékhajú - röhög a férfi.
- Engedjen - sziszegem.
- Álmodban, szépségem. Most szépen kitálaltok az Akatsukiról, vagy elvágom a nyaká... - a férfi mondata nyögésbe fullad, ahogy a megidézett kristálykés átfúródik a szívén. Holtan esik össze.
- Így taperolj, te hülye barom - mormogom, ahogy megigazítom kék fölsőmet. Kunaiok hasítanak keresztül a  levegőn, egy belefúródik a karomba. Felnyögök az égető fájdalomra, majd érzem, hogy a kín keresztülhasít a testemen. Méreg... Előkapok egy fiolát, majd beledöföm a combomba. Hatástalanítás pipa. Körbevesznek minket, és...

Hogy mi lesz a karimmal, kiderül a következő részből :D
Huh, már én is izgulok "érted", Miyu-chan xdd  És az "én" küldetésemről is lesz szó, valamint Itachi-sanról és Kisame-senpairól is ^_^ Nos:
Az Akatsuki legyen veletek
És sok puszi:
Miyu és Rose

Sasaki és Konami élete az Akatsukiban: 1.Fejezet

Sziasztok! Nos, úgy döntöttünk Miyu-channel, hogy egy új, közös sztorit fogunk írni. Mégpedig:

Sasaki és Konami élete az Akatsukiban

Bizony, bizony. Épp tegnap pattant ki a fejemből, hogy milyen jó is lenne. Mindkettőnknek van saját, maga alkotta szereplője. Nézzük, Rose-senpai, mutasd be a csajt.
Hai, Mii-chan. Íme:

Neve: Sasaki Nakamura

Kora: 20

Súly: 44 kg

Magasság: 165 cm

Születési idő: december 12.

Vércsoport: AB negatív

Rang: jounin

Nemzetisége: Sunagakure (Homok falu)

Eleme: tűz és villám

Fő jutsuja: ? (történetben kiderül)

Shinobi állat: Nobuko, a tigris

Haja színe: Vörös

Szeme színe: Barna

Rokonai: Sasori Nakamura

Csapata: Akashi Gyousei, Matsuri Ichiro, Kazuhiko Chiyuu

Jel jelentése a karján: A sárkány ereje

Démon: Egy sárkány

Vérvonal képesség: gyors regenerálódás 

Fegyver: mérgezett fegyverek

Különlegesség: Saját méreg, bábtechnika, Nobuko, nagyon fejlett taijutsu, kenjutsu

Élete: 

Sasaki Nakamura akkor született, amikor bátyja, Sasori elhagyta Homok rejteket (változtatok az eredeti történetet: Sasori szülei nem haltak meg, csak az apja ki nem állhatta őt, mert lányt szeretett volna, folyton verte, és azért ment el) és csatlakozott az Akatsukihoz. Chiyo-baa-sama megtanította a bábok használatát. Művészien használja a chakra fonalakat, bábjai erősek és gyorsak. Elvégezte az akadémiát, majd megtudta, hogy születésekor egy démont zártak belé(jel a jobb karon). Megölte a szüleit, így nagymamájával élt tovább. Elsajátította a chidori technikáját, majd a Katon jutsukat.Nem volt sok barátja, szerelme meg főleg. Kiközösítették természetellenesen vörös haja miatt. Majd egy nap fenekestül felfordul az élete.

Na, én asszem végeztem, te jössz Mii-chan.

Iiigenis! Az én szereplőm pedig:

Neve: Konami Hayashi
Kora: 19
Súly: 42 kg
Magasság: 163 cm
Születési idő: június 24.
Vércsoport: B
Rang: jounin
Nemzetisége: Amegakure (Eső országa)
Eleme: Víz és szél
Fő jutsuja: ? (történetben kiderül)
Shinobi állat: egy sas
Haja színe: kék
Szeme színe: arany
Rokonai: Konan Hayashi
Csapata: Sango Suzuki, Aito Kato, Emori Yamato
Vérvonal képesség: papír jutsu
Fegyver: rengeteg féle
Különlegességek: jég elem uralása, kristály elem uralása, papír jutsuk, kekkei genkai (vérvonal képesség pl.: sharingan, rinnengan) nem hat rá, Orvosi jutsu
Élete: Konami Hayashi jóval Konan Akatsukiba való csatlakozása után született. Már akkor észrevehetővé vált, hogy erősebb a nővérénél. Kiváló chakraállománnal rendelkezett és rendelkezik. Életerős, vidám lány, sok sok baráttal. Szereti a társaságot, és az origamit. Hamar chunnin lett belőle, majd szinte azonnal jounin lett, és saját csapatott kapott. Rendkívül boldog volt, majd a szülei meghaltak egy küldetésen. Onnantól sokkal keményebben edzett, kifejlesztette a papír chakrát, és a kristály jutsukat. Rengeteg gyógyító technikát tanult meg. Majd olyasmi következett, amely teljesen felbolygatta az életét.

Tádádádáááám! Nos, az első feji itt van, íme:

Még egy kis húzás, és meg is van. Kész. Végre. Azt hittem sohase végzek vele. A bábok szerelése nem olyan jó móka, főleg ha több száz darabbal kell megtenned. Felállok, majd a tükör elé sétálok. Kisimítom szememből vörös tincsemet. Barna szemem visszacsillog rám, majd tekintetem a tükörre ragasztott képre siklik, ahol egy nagyon hasonló fiú néz vissza rám. Soha nem ismertem bátyámat. Akkor csatlakozott abba a mocskos bűnszervezetbe, amikor én megszülettem. Lezuhanok az ágyamra, fáradtan fújom ki a levegőt. Hirtelen egy alak jelenik meg előttem. Tűzpiros tincsei rakoncátlanul állnak, szemei kíváncsian mérnek végig. Ez az arc...
- Te vagy, Sasaki Nakamura? - érdeklődi mély, lágy baritonján. 
Bólintok.
- Az én nevem Sasori Nakamura. A bátyád - villant fel egy csibészes mosolyt, majd megragadja a kezemet. Erős rántást érzek, majd egy másik helyen vagyunk. Hogy hol? Gőzöm sincs. - Üdvözöllek az Akatsuki búvóhelyén. 
- Kristály ököl! - kiáltom, majd kezemet az előttem álló felé ütöm. Természetesen nem találom el, hisz pár méterrel arrébb van, de hirtelen megjelenik a semmiből egy fényes felületű, ököl alakú kristály, amely hihetetlen sebességgel repül az ellenfelem felé. Nem tudja kivédeni, kiütve repül pár métert.
- Azért nem kellett volna ennyire keménynek lenned - szól nekem barátnőm.
- Gomen, de hát ő akart ellenem kiállni, viselje a következményeket - kacagok. - De azt hiszem, most megyek. Szia.
Ezzel otthagyom barátnőmet, és hazafelé indulok. Nem vár otthon senki, ezt már megszoktam. A szüleimet megölték, a nővéremet sose ismertem. Bánatosan simítom ki szememből hosszú, kék frufrumat, és felnézek az égre. A csillagok fénye tölti be csak Amegakure utcáit. Elmosolyodom, majd haladok tovább. Hirtelen egy nő lép elém, aki szinte ugyanolyan, mint én.
- Te vagy Konami? - kérdezi.
- Igen - bólintok.
- A nevem Konan, és a testvéred vagyok. De most erre nem érek rá. Mennünk kell - majd megragadja a karom, és elteleportál. Ugyanakkor érkezel meg te is, egy eszméletlen dögös sráccal. Csak remélem, hogy a bátyád. Végigmérlek, és te is ezt teszed velem. Majd a melletted álló fiú megszólal mély, búgó hangján.
Bátyám kijelentése után abbahagyom kémlelésed, leköt a sokk. Az Akatsuki...
- De én nem akarok itt lenni - szólalok fel, hangom bizonytalanul csöng.
- Egyetértek - bólintok rá kijelentésedre. - Mégis mit keresek itt?
- Azért vagytok itt, mert az Akatsukinak új emberekre van szüksége. - A szobába belép egy narancshajú, piercinges srác, valószínűleg a vezér. - A nevem Pain. Titeket megfigyelésen tartottunk heteken át, a testvéreitek beszámolója alapján. - Itt vádlón Konanre nézek, de rám se bagózik. Majd tekintetem rád vándorol, és látom az értetlenséget a szemedben, amely valószínűleg az enyémben is pihen. - Konami. Téged a kristály jutsuk, a kekkei genkai elleni képességed, a jég elem és az orvosi ninjutsu miatt hoztunk el. És téged, Sasaki - néz rád. - Nobuko, fejlett taijutsu és kenjutsu, valamint a démon miatt. Szóval, megkérnélek rá titeket, hogy csatlakozzatok.
Ráemelem tekintetem a bátyámra, majd rád. Te is engem figyelsz. 
- Haj - sóhajtok föl. - Én csatlakozom. Nincs mit vesztenem. 
Hosszas gondolkodás után megszólalok:
- Én is csatlakozom. Ki tudja, mit hoz a jövő?
- Ezt már szeretem. Konan,  mutasd meg nekik a szobájukat - parancsol rá a nővéremre.
- Sasaki! - kiált neked oda bátyád. - Ha végeztél gyere be a szobámba. 3-as.
Bólintasz, majd visszajössz mellém. Rám mosolyogsz, amit én viszonozok. Elérünk egy szobához, amely felett a hatos szám díszeleg. Benyitok, majd meglepve tapasztalom, hogy nem is olyan rossz. Miután nőverem távozik, megszólalok.
- Te hoztál magaddal valami ruhát? Mert én semmit.
Rád tekintek.
- Én sem. Megkérem Sasorit, hogy vigyen vissza, különben kénytelen lesz venni nekem egy egész ruhatárat - mosolyodom el a mondat végén.
Felnevetek.
- Én is így vagyok vele. Szóval démon, mi? - érdeklőködöm tőled.
- Sajnos - sóhajtok föl. - Nem szeretem túlzottan, és az ereje is rémes. Am, már bocsi a kérésért, de nem bánod? - húzom elő zsebemből a kis porcelántigrist.
- Mégis mit? - rebegem szégyenlősen.
- Ezt - majd egy egyszerű kézjel sorozat után a szobor helyén egy gyönyörű, életerős tigris áll.
- Jajj, de édes! - csillannak fel a szemeim gyermekien. - Megsimogathatom?
- Persze - kacsintok rád. - A fülénél, ott szereti. Basszus, nekem át kell mennem Sasorihoz. Majd beszélünk. Ha rosszalkodik, akkor csak mond neki, hogy nem gyakorlok vele - a mondat végét már csak a füledbe súgom, majd gyorsan távozok a szobából. 


Na, na, na milyen lett?
Csillapodj, Mii-chan. Nos: NA NA NA MILYEN LETT?!
Nos, majd jelentkezünk.
Az Akatsuki legyen veletek
És sok puszi:
Miyumi and Rose

Light the night {4.Fejezet}

Napok teltek el Hinata csatlakozása óta. Sasuke tudta jól, hogy a lány magányos egyedül, hisz ő nem volt valami nagy társaság, és tény, hogy a lány elvolt Suigetsuval és Juugoval, de mégsem ugyanaz, mint annyi emberrel Konohában. Néha beszélgetett vele, mondjuk egy nap kétszer hozzászólt, de többet nem. Mivel Hinata gyönyörű volt, nem kockáztatta meg, hogy beleszeressen. Éjszaka, álmában így is kísértették a levendula szín szemek. Egy nap viszont, amikor benyitott a fekete hajú szobájába, meghallotta,  hogy a Hyuuga sír. Egyből eltűnt még a szoba közeléből is. Nem szerette a puhány embereket.
- Sasuke-kun - érintették meg lágyan a vállát.
- Hm? - fordult felé.
- Esetleg nem vinnél fel a felszínre? - kérdezte óvatosan az örökös, miközben ujjaival babrált.
Az Uchiha lemondóan sóhajtott.
- Gyere - bökött fejével. Folyosók százai következtek, majd feltárult a szabad.
Hinata teljesen ledöbbent. Elvehette az időérzékét a lent töltött idő. Sötét volt már kint, csak a hold és pár csillag adott fényt. Varázslatos volt a táj. Hinata egy patak csobogását hallotta a közelből. Ránézett a mellette állóra, mire az engedékenyen bólintott, jelezvén, hogy mehet. A lány odafutott. A patakot ezüstre festette a hold, szentjánosbogarak repkedtek. A szél szelíden borzolta a nádat, és a két fekete hajkoronát. A lány szemében könnyek gyűltek, amikor rájött, hogy ez volt az a hely, ahol Naruto megnézte a táncát. Kezét a mellkasához emelte. Sasuke sajnálkozva nézte az elkeseredett Hyuugát, szemében ott csillogott a Sharingan.
- Miért sírsz? - kérdezte a fiú halkan.
A lány megrázta a fejét.
- Nem érdekes.
- Remélem tetszik - húzta ki magát Sasuke a vízesésre célozva.
- Gyönyörű... - suttogta elérzékenyülten a lány, majd tekintete a fiúra vándorolt. Sasuke a tájat nézte, fekete szeme csillogott, haja meg-meglibbent a szélben. Hinatának be kellett vallania magának, hogy Sasuke igenis, nagyon helyes... talán túlságosan is. A fiú is felé fordult, majd megragadta a kezét, és maga felé fordította. Egyre közelebb hajolt, ajkukat már csak pár centi választotta el...
- Jó éjt, Hinata. - Majd otthagyta egyedül. - Ha kibambultad magad, gyere be a szobámba.
Az Uchiha visszament a szobájába. Majdnem megcsókolta a lány, pedig nem is szerette. És most áthívta magához. Hinata sem győzött csodálkozni. Most tényleg az történt, amit hitt, hogy történt? Végül aztán, fél órával később, elindult a fiúhoz.

Tanaka Mizuki {11.Fejezet}

"- Ho-Hol vagyok? - dadogtam. 
Az Uchiha birtokon álltam. Sötét volt, az orromig is alig láttam el. Megborzongtam a hideg széltől, ahogy végigsöpört a kihalt vidéken. Szinte tudat alatt indultam el Sasukéék háza felé. Amint beléptem az otthonos lakásba melegség járta át a szívem. Felbattyogtam kedvesemhez, majd mosolyogva benyitottam. Ez is lefagyott arcomról, helyét átvették a könnycseppek. Sakura és Sasuke szenvedélyesen csókolóztak. Kimenekültem a szobából, a házból, a birtokról."
Zihálva kaptam fel fejemet az erős mellkasról. Kapkodtam az éltető oxigént. Rápillantottam a mellettem lévő digitális órára. Meghökkentem, amint tudatosult kábult elmémben, hogy még csak hat van. Mindenki édesdeden aludta az igazak álmát. Ránéztem kedvesem nyugodt arcára. Olyan édesen aludt, hogy nem tudtam leküzdeni a kényszert: odahajoltam, és puha csókot nyomtam telt ajkaira. Amint ezt megtettem, tudatosult bennem a mai nap fontossága: ma van Sasuke születésnapja! Szerencsétlenségemnek hála, az Uchiha fel is ébredt. Gyengéd csókom vasmarokkal rántotta ki az álmok világából.
- Ohayou - mormolta a fülembe, majd borzongató puszit hintett a nyakamra.
- Ohayou, Sasu-kun - sóhajtottam fel. - Otanjoubi omedetou! - susogtam vissza.
Szeretetteljesen elmosolyodott.
- Arigato, Mizu-chan - tarkómnál fogva húzott le, hogy aztán ismét szenvedélyesen forrjanak össze ajkaink, majd utat adjanak játékos nyelveinknek.
- És mit szeretnél szülinapodra? - lihegtem, ugyanis alig bírtam levegőhöz jutni.
- Téged - fejezte ki magát egyszerűen.
- Engem már megkaptál - kacsintottam rá pajkosan.
Felmorrant, majd olyannyira összepréselte testünket, amennyire csak lehetett.
- Tudod, hogy nem így értettem.
Elpirultam, amint felfogtam a mondat értelmét, majd felkeltem róla.
- É-Én készítek reggelit a többieknek - dadogtam, majd nagy peckesen bevonultam a konyhába.
Mondanom sem kell, a kimonó elég rendesen akadályozott a tennivalómban. Visszamentem a nappaliba.
- Nem óhajtasz nekem segíteni, ó nagy Uchiha? - suttogtam, hisz a többiek még durmoltak.
- Nem - felelte nemes könnyedséggel. - Szülinapom van.
- Oszt? Ha szeretsz, akkor segítesz. Sayonara. - Tudom, ez rohadt bunkó dolog volt, de megérdemelte nem? Sőt, tervem be is vált, hisz felemelte azt a formás fenekét, és bevonszolta magát a konyhába. Majd ott ledobta magát egy székre, majd az ölébe húzott.
- Lehet, hogy mától hivatalosan nagykorú vagy, de ne hidd azt, hogy engedélyezni fogom, hogy molesztálj - böktem meg a mellkasát, jelezvén, hogy tenyere kicsit sincs jó helyen a fenekemen.
- Nekem az bármikor engedélyezett, nem? - kérdezte, miközben a kacér mosolyt küldött felém.
- Álmodban, szépfiú - paskoltam meg az arcát.
- Már jóreggelt puszit sem kapok? - panaszkodott.
Hirtelen megfordultam.
- Már kaptál - húztam össze a szemeimet.
- De az régen volt - vonta meg széles vállát.
Megforgattam a szemem, de természetesen azonnal mellette termettem, majd megcsókoltam. Egy lökéssel magára rántott, így rajta ültem, a lábaim két oldalt lelógtak. És Temarinak ezt a csodás pillanatot kellett kiválasztania, hogy betoppanjon.
- Hohohó! Skacok, én örülök nektek meg minden, de ha lehet ne a konyhában. A szüleim nincsenek itthon, így szabad a szobájuk... - kezdett neki.
Egyből full vörös lettem.
- Kuuurva anyád - nyújtottam el a szót.
Ma mindenki meg van veszve ezzel a szex témával?!
- Majd lehet egyszer - legyintett kacagva. Ja, otanjoubi omedetou, Sasuke.
- Arigato - vigyorgott rá a fekete.
Tem segítségével ütős reggelit dobtunk össze. Az egyik házigazda egy erőteljes hangorkánnal felkeltette a népet, majd bájosan közölte, hogy kész a reggeli. Sasu készségesen felajánlotta, hogy engem az ölébe ültet, hogy Kibának legyen helye. Ugye, milyen rendes? Miután csórtam Temtől egy normális rucit, elindultunk haza. Én Sasukéékhez mentem, hisz hivatalos voltam aznapra.
- Genki, Mikoto-san - öleltem magamhoz a nőt.
- Genki, Mizuki-chan. Hogy vagy? - érdeklődte a nő.
- Köszönöm, jól. És te? - Mikoto leszögezte, hogy nekem márpedig tegeznek kell őt, de én ragaszkodtam a "san" megszólításhoz, hisz öregebb nálam.
- Kon'nichiwa, Mizuki-chan - kapott fel Itachi.
- Rakj lee - visítottam nevetve.
Le is rakott, hisz félő volt, hogy hangomtól betörik az ablaküveg. Itachi lett a legjobb fiú haverom. A nyáron sokszor lógtunk hármasban. Az Uchiha testvérek és én. Nem kell félreérteni, ő olyan nekem, mint egy bátyó, ezért is hívom Ita-niinek. Vagy csak Ita-Itának.
- Na, és szűz vagy még? - kérdezte meg tök lazán.
- ITACHI! - ordította Sasuke, majd a bátyjára vetette magát.
Persze, ezek az összetűzések sohase voltak véresen komolyak. Sasu megkapta tőlem az ajándékot, mint mindenki mástól is. A Mikotóval közösen elkészített tortánk mennyei lett. Ezt párom nem győzte hangsúlyozni. Az egész napot az Uchiha negyedben töltöttem, végül szerelmem szobájában, a mellkasán fekve nyomott el az álom.

Happy birthday, Sasuke-kun

Genki!

Ebben a bejegyzésben szeretnénk nagyon sok boldog születésnapot kívánni a Masashi Kishimoto által létrehozott anime karakternek, valamint a két történet főszereplőjének, Uchiha Sasuke-kunnak :)

Boldog szülinapot, Sasuke-kun!

Sok puszi:

Rosalice Charlotte Whiteblack és Miyumi Uchiha

Tanaka Mizuki {10.Fejezet}

Köszönet Ro-senseinek, hogy kijavította :) 

Másnap este már a Sabaku no testvérek villája előtt álltunk, kézen fogva. Ugyanis ma bulit szerveztek, amire mindenki hivatalos volt az osztályból. Nekünk az elsők között kellett lennünk.
- Szia, Tema! - ugrottam a nyakába.
- Mizuki, Sasuke! Jajj de jó, hogy itt vagytok! - visítozta, majd Sasukét is megölelte.
Beljebb terelt minket. Ott volt már Neji, Tenten, Shikamaru, Matsuri, Naruto és Hinata. Azaz a kis csapatunk, plusz Kankuro és Gaara. Minden lányon kimonó volt, kivéve Matson.
- Sziasztok - köszöntek kórusban.
- Sziasztok - köszöntünk vissza.
Segítettem a konyhában Hinatának, míg Tenten és Temari a díszítést intézték. Hogy a fiúk mit csináltak? Naruto és Sasuke előszeretettel csórták tőlünk a hozzávalókat, én pedig egy-két csókot. Shikamaru a változatosság kedvéért aludt. Ezt onnan tudtuk, hogy a középső Sabaku no testvér erélyesen rászólt, hogy keljen fel, amikor ez nem sikerült egy jól irányzott mozdulattal lelökte a kanapéról. Neji segített Tennek, Matsuri Gaaraval dumált. Így vártuk a többieket. Először Kiba, Suigetsu, Sai és Ino érkeztek meg. Mindannyian vidáman köszöntek, a szőke lány át is ölelt minket. Mosolyogva viszonoztuk. Majd Lee, Choji és Shino, utoljára meg a ribi-páros toppant be. Beindult a zene, jól éreztük magunkat. Jött az elengedhetetlen felelsz vagy mersz játék.
- Én kezdek! - kapta ki kezemből az üveget Naruto.
- Anyád! - díjaztam a cselekedetet.
Körbeültünk, majd az Uzumaki pörgetett. Az üveg nyaka felém mutatott. Na, de jó!
- Miiizuuukiii - nyújtotta el a betűket a szőke.
- Felelek. Kezdésnek - mosolyodtam el.
- Sasuke hanyadik pasid? - Villantotta rám rókavigyorát.
- Öhm, második - mutattam fel peace jelet.
Én következtem. A következő Hinata volt.
- Felelsz, vagy mersz? - kacsintottam rá.
- Me-Me-Me-Merek - nyögte ki végül.
Felkacagtam.

- Smárold le Narutót - adtam ki az utasítást, mire kaptam egy rakás elismerő pillantást. Hinata természetesen rák vörös lett, de azért odabotorkált a fiú mellé, és óvatosan megcsókolta. Majd, mint aki jól végezte a dolgát, csendben elájult.
- Hinata - kapott utána Naruto, majd az ölelésébe vonta.
- J-J-Jól vagyok - dadogta a lány, majd pörgetett. Az üveg Inóra esett.
- Fe-Felelsz, vagy mersz, Ino-san?
- Felelek - mosolyodott el a lány.
- Sze-Szereted Sai-kunt? - kérdezte óvatosan a fekete.
A szőke egészen elpirult.
- Hai - susogta, mire a sápadt megcsókolta.
Ino forgatta meg az üveget. Karin jött.
- Szóval felelsz, vagy mersz?
- Felelek - dobta oda hanyagul.
- Honnan van a körömlakk? - A fejemre csaptam. Csak a Yamanaka lány tud ilyet kérdezni.
- A plázában vettem - mosolyodott el elégedetten Karin.
Ő pörgetett, Sasuke jött
- Sasu - használta az általam ráragasztott becenevet, mire mordultam egyet. - Hogy lásd, milyen jó barátnő vagyok, Sakura: Sasuke-kun, csókold meg Sakurát.
Szóhoz se jutottam. Karin ilyet kérne Sasukétől? Még ha vele kéne megcsinálni, de hogy Sakurával? Elámulva figyeltem, ahogy kedvesem lemondóan sóhajt, majd összeszorított szemmel hozzányomja száját a rózsaszínéhez. Majd szinte azonnal el is tolta, és visszamenekült mellém. Beült mögém, magához szorított, fejét a nyakamba temette.
- Úristen, fúj - kántálta folyamatosan.
Sokan nevettek, velük együtt én is. Majd jöhetett a sake (japán alkohol). Szinte mindenki ivott - minket is beleszámítva. Nem sokat, de éppen annyit, hogy a társaság bealudjon. Engem a kanapén feküdve, Sasukén ért utol az álom. Borzalmasat álmodtam...

Light the Night {3.Fejezet}

- Hová megyünk?
- Majd megtudod.
Ennyit beszélgettek egész nap. Este volt, mire megérkeztek a barlanghoz. Sasuke jeleket formált, mire a kő megmozdult, utat engedve az érkezőknek. Besétáltak. Hosszú, véget nem érő folyosókat szeltek át. A fiú benyitott a hatalmas ajtón. Az első, amit Hinata megpillantott, az a felé repülő, hatalmas kard volt. Zabuza Hóhér Pengéje.
- Áh, csak te vagy az Sasuke.
Egy fehér hajú, lila szemű hímegyed termedt elé. Hozuki Suigetsu... Mangetsu, a 7 kardforgató egyikének bátyja. Rávillantotta cápavigyorát a lányra.
- Hát te meg ki vagy, cica?
Sasuke arca elkomorult.
- Ő itt Hyuuga Hinata. A szeretőm.
A fehér jól láthatólag meglepődött, hisz a fekete egy igen híres jounin volt. Végül elvigyorodott.
- Hozuki Suigetsu.
- Bemutatlak a többieknek - szólalt meg hirtelen a fiú.
Hinata bólintott, intett Suinak, majd Sasuke oldalán elsétált. Újra folyosók jöttek, majd benyitottak egy szobába.A hirtelen jött fénytől Hinatának a szeme elé kellett kapnia a kezét. Egy narancssárga hajú fiú állt az ablak előtt, piros szemeit a jövevényekre szegezte.
- Juugo, ő itt Hinata, a csapat új tagja - mutatott a lányra Sasuke.
- Szia - cincogta az említett.
- Szia - mosolygott rá a fiú.
Elhagyták a helyiséget. Kiabálás hangja ütötte meg a fülüket.
- Szopacs, te vörös démon, mivel Sasuke becsajozott! - Suigetsu hangja töltötte be a teret.
- Hiszem ha látom! Egyik kurva se ér fel velem! - Hangzott fel egy fülnek kellemetlen női hang.
Ismét bementek a "nappaliba". Ott egy vörös hajú lány állt.
- Itt is van - szólalt meg Sasuke mély, rideg hangon.
A lány Hinatára kapta a szemét, és tetőtől talpig végigmérte. Majd felvisított, és elrohant.
- Nos, ő lenne Karin - röhögött Suigetsu.
Sasuke megforgatta a szemét, majd vonszolni kezdte a lányt. Kicsapott egy ajtót, és behúzta a lila szeműt.
- Ez a te szobád. Nem hagyhatod el a búvóhelyet, csak velem. Nem beszélhetsz senkivel az engedélyem nélkül, csak a tagokkal. A szabadidődben azt csinálsz, amit akarsz. Én azt tehetek veled, amit akarok, de te nem tehetsz velem semmit, még csak hozzám sem érhetsz. Valamint, ha megtudom, hogy üzensz Konohának, megöllek. Remélem világos voltam. Jó éjt! - majd Sasuke elhagyta a szobát.
Hinata ledermedve állt. Teste remegett, szíve összefacsarodott. Szemét szúrták a könnyek, amelyek pár másodperccel később már finoman simították végig szép arcát. Kinyitotta az ablakot, majd egy nevet suttogott:
- Naruto-kun.

Tanaka Mizuki {9.Fejezet}

2 hónappal később

Nem sok minden történt amióta Sasukével összejöttünk. Persze, eltekintve Sakura és Karin folyamatos csesztetésétől. Ino már leszállt rólam, amióta randizni kezdett Saijal. Shikamaru és Temari szintén egy párt alkot, Nejivel és Tentennel együtt. Naruto még mindig szerencsétlenkedik Hinatával. Aznap szombat volt. A nap kegyetlenül sütött le ránk, míg mi a parkban beszélgettünk kéz a kézben. Elképesztőnek találtam, hogy mindig volt valami jó témánk. Most éppen az aznapi programot tárgyaltuk. 

- De mi van, ha nem tetszem nekik - takartam el arcom a kezemmel. 

Sasuke halkan felnevetett.

- De hisz ismernek.

Egy pillanatra felkaptam a fejem. 

- Ja, tényleg.

Megráztam a fejem, majd hátradűltem a padon. Nagyot szippantottam a nárciszillattal átszőtt levegőn, szemeimet behunytam. 

- Ígérd meg, hogy nem lesz semmi baj - fordultam felé. 

- Ígérem - mosolyodott el még jobban. - Le is pecsételjük.

Felkuncogtam. 

- Ha akarod.

Közre fogta az arcomat, közelebb húzott és óvatosan megcsókolt. 

- Ez az ígéretem.

Fejemet vállára hajtottam, míg ő átkarolt. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Ránéztem a telefonomon lévő naptárra, és meglepődve tapasztaltam, hogy már Július 21.-e van. Valami nagyon fontos lesz nemsoká, érzem. De nem értem rá ezzel foglalkozni, hisz Sasu felállt, majd kezét nyújtotta. Így sétáltunk el egészen az Uchiha negyedig, ahol már tíz évvel ezelőtt is jártam. A nap valahogy fényesebben sütött ott, az emberek vidáman tették a dolgukat. A nyakunkban lógó, ugyanazt a jelet formázó medálokon megcsillant a fény. Elérkeztünk egy édes kis házig, majd miután levettük a cipőket, besétáltunk. Akit azonnal megláttam, az a Sasukénél talán egy évvel idősebb, szürke hajú, ében íriszű Itachi volt. 

- Áh, sziasztok - vigyorgott ránk, majd kezet nyújtott. - Uchiha Itachi. 

- Tanaka Mizuki - fogadtam el. 

- Anya a konyhába van, már vár titeket - kacsintott egyet, majd felment. Gondoltam, a szobájába. 

A fekete gyengéden, maga előtt tolva vezetett a konyhába. A szívem zakatolt, amikor megpillantottam egy gyönyörű nőt. Nyilván tőle örökölte ezt a természetes szépséget kedvesem is. Haja ugyanolyan szívű volt, mint Sasué.

- Sziasztok! - köszönt vidáman. 

- Szia anyu - nyomott puszit a nő arcára fia. 

- J-Jó napot - mosolyodtam el. 

- Szia Mizuki. Jajj de régen láttalak! Milyen nagy lettél, és milyen szép... Sasuke, vigyázz rá nagyon - ölelt át a nő. - Te lehet nem emlékszel rám, hisz még hét voltál, amikor találkoztunk. Az én nevem Mikoto. 

- Nagyon örülök, Mikoto-san. Ismét.

Végül is együtt, hármasban készítettünk el egy ebédet. Nagyokat nevettünk közben, főleg amikor felbukkant Itachi és merő kedvességből felbuktatta öccsét. Sasuke eltaknyolt, kezében a szósszal, ami a fején kötött ki. Lehordta az idősebbik testvért mindennek, majd felment hajat mosni. Mivel már készen voltunk, így felmentem a szobájába. Mit sem sejtve benyitottam. Arcom azonnal lángba borult, amikor megpillantottam egy szál törülközőben. Jó, lehet már láttam póló nélkül, de ez most más. Azonnal elvigyorodott, amint betettem a lábam.

- Mit bámulsz? - kérdezett egy egoista hangvételével. 

- Majmot - vágtam rá szinte rutinból. 

Felvonta a szemöldökét, majd vigyorogva elém sétált. Kezét átfonta derekamon, majd könnyedén felkapott és ledobott az ágyra.Felém mászott, majdhogynem rám feküdt, majd szenvedélyesen megcsókolt. Még mindig szorosan átölelve tartott, így éreztem,  hogy teste forróbb, mint az enyém. Belenyögtem a csókba, majd finoman eltoltam magamtól. 

- Nos, te kis heves, csak szólok, hogy kész az ebéd - kacsintottam rá. 

A nap további részében nem tettünk semmi említésre méltót. Csak feküdtem késő estig Sasuke mellkasán és úgy éreztem, végre minden egyenesbe jött.

Light the Night {2.Fejezet}

A Light the Night c. történetet Rose-senpai fogja folytatni :D Íme a második fejezet :D

Hinata lassan magához tért. Kinyitotta levendula szín szemeit. Amit egyből érzékelt, az az. hogy meg van kötözve, szeme világát kendő takarta. Remegett a hideg levegőtől és a félelemtől. Kérdések ezrei cikáztak fejében. Hogy került ide?Ki rabolta el? Miért? Hol van? Léptek zaja ütötte meg fülét, automatikusan a hang irányába fordult.
- Látom, felébredtél. - Mély, borzongató bariton, hideg lehelet kúszott a fülébe. Ugyan nem sokszor hallotta ezt a hangot, mégis egyből felismerte. Ridegség, kegyetlenség.
- Sa-Sasuke-kun? - kérdezte remegő, mégis magabiztos hangon.
- Honnan tudod, hogy ki vagyok?
- A hangodról - vágta rá a Hyuuga.
A fiú hümmögött egyet, majd leült Hinatával szemben. Megnézte magának. Szép, kislányosan aranyos arcába kósza, éjfekete tincsek hullottak, melyek ápoltan csillogtak a lámpa fényénél. Ajkát összeszprította, hófehér bőre világított. Nagy, lila pulóvere eltakarta nőies, karcsú alakját. Nem hiába hívták Konoha legszebb lányának, okkal nyerte el eme címet.
- És mit akarsz tőlem? - érdeklődte a lány.
Sasuke egy pillanatra elgondolkozott. Hogy is mondta Madara? "Ahoz, hogy feltámaszd a klánodat, szükséged van egy lányra. Erős vérvonalból származó, szép lányra, aki nemessé teszi az utódaidat. Például egy Yamanaka esetleg egy Hyuuga."
Mivel Hyuuga Hanabi szóba se jöhetett, Ino meg végképp nem, így maradt Hinata és Sakura. Így egy hétig figyelte a két lányt. Orochimaru tiltott jutsujaival belopakodott a faluba, majd egy felváltva követte őket. Míg a Hyuuga örökös éjt nappallá téve edzett, addig a Haruno kisasszony csak baromkodott Narutóval. Így Hinatát választotta.
- Mert - vetette oda végül, és felállt.
- Kifejtenéd? - vágott vissza a lány.
- Szükségem van rád.
- És ha én nem segítek? - szemtelenkedett, de beleforrt a szó, ahogy éles katana hűvös érintését érezte bőrén.
- Óh, fogsz te segíteni - duruzsolta negédesen Sasuke a fülébe
Hinata nyelt egyet. Rettegett az ifjú Uchihától.
- Akkor legalább szedd le rólam ezt az izét, hogy lássalak. - Ahogy kimondta ezeket a szavakat, egyből vissza is akarta szívni.
- Rendben, megnézhetsz magadnak. - Hinata szinte látta maga előtt a gúnyos mosolyt. Szeméről eltűnt az anyag. Megpillantotta a fekete nadrágot. Reflexből felsiklott a tekintete, de egy kézmozdulattal felfeszítették a fejét, elérve, hogy csak a plafont tudja nézni.
- Um... most mi van? - nyögte.
Hirtelen elengedték, ránézett az előtte állóra. Elpirult, ahogy szeme végigsiklott a sötét nadrágon, a fehér ingen, mely szinte semmit nem takart a fiú kidolgozott mellkasából, az éjfekete tincseken, amelyek ugyanúgy álltak, mint pár éve. Az ében szemekben hidegség lapult, a fiú szájára gúnyos kúszott.
- Mégis, mit akarsz te tőlem, Sasuke-kun? - nyekeregte.
A fiú közelebb lépett, katanája hegyét végighúzta a lány nyakán. A finom, fehér bőr alól mélyvörös vércseppek buggyantak elől, befestve a kard élét.
- A szeretőm leszel, Hinata. Segíteni fogsz nekem a klánom feltámasztásában. 

Tanaka Mizuki {8.Fejezet}

A javítást köszönöm Rose-senpainak :D

Mondanom sem kell, hogy az idill pillanatot megtörte a sikítozó lányok hangja. Elváltam Sasuke mézédes ajkaitól, majd értetlenül figyeltem a jelenetet. Barátnőim a nappali bútorain ugráltak, sikítoztak és énekeltek. Nevetve megráztam a fejem, a fekete is kuncogott.
- Akkor most hogy lesz? - fordultam felé.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett. - Mi most együtt vagyunk.
- Ch - prüszköltem. - Ez így nem illik. Meg kell kérned, hogy legyek a barátnőd.
Nagyot sóhajtott.
- Tanaka Mizuki - kezdte. - Leszel a barátnőm?
Felnevettem.
- Persze, hogy leszek, te buta? Miért kérdezted?
Majd bevágott egy fáradt fejet. Besétáltunk hozzánk.
- Mi történt? Összejöttetek? Hogy csókol? Gyengéden, szenvedélyesed, követelőzően? - támadtak nekem a lányok, amint beértünk.
- Oi!/Hé!/ Nem zavar, hogy itt vagyok? - szólt közbe Sasuke.
- Na de Sasu-kun, ne durcizz. Majd megbeszéljük ha elment - kacsintottam a csajokra.
- Ez most rejtett célzás volt? - fordult felém a fiú.
- Dehogyis, baka! Csak nem hiszem, hogy a tanárok örülnének, ha itt látnának - böktem meg játékosan a mellkasát.
- Rendben, megyek.
Kikísértem az ajtóhoz.
- Számíthatok rá, hogy mellettem ülj a reggelinél? - fogta meg a kezem.
- Persze - bólintottam rá mosolyogva. Lehajolt, adott egy puha csókot, majd elment.
Becsuktam az ajtót, majd nekidűltem. Szerelmes vagyok.

Lesétáltunk reggelizni. Elfoglaltuk a nyolc fős asztalt.
- Genki /Szia/ - nézett fel rám Sasuke.
- Genki - kuncogtam, majd leültem mellé. Apró csókot váltottunk.
- OI! Ti most együtt vagytok? - ordított föl Naruto.
- Kuss legyen, baka! - kiabált rá Shikamaru, mire az Uzumaki elhallgatott. - Csak tippelek, de szerintem járnak.
- Nem mondod - forgatta meg szemeit Neji.
- Re-Reggel jöttek össze - mosolygott Hinata.
- Oi, mi is itt vagyunk - szóltam közbe.
Sasukéval felváltva meséltük el a történetet, a legelejétől.
- Vágom. Ez tök szuper - mosolygott Tenten.
- Na-Nagyon romantikus - sóhajtott Hinata, kezével támaszkodva az asztalon.
- Apropó, romantika. Sasu-kun, lennél olyan cuki, hogy visszaadod a nyakláncom - fordultam felé.
- Persze, tessék - nyújtotta át mosolyogva.
A reggelit kellemes hangulatban fogyasztottuk el, majd mindenki felment a cuccáért. Ugyanis ma szabadnapot kaptunk, és úgy döntöttünk, felfedezzük a várost. Magamra kaptam egy egyszerű, szürke atlétát és répaszárú farmert, magamhoz vettem egy szürke kistáskát, a szürke tornacipőmet és indultunk is. Először lenéztünk a parkba. A cseresznyefa éppen virágzott, a szél lesodort egy-egy szirmot. Sasuke megfogott egyet, és azt nézte. Pont mint az álmomban. Megráztam a fejem, majd mellé léptem, onnan figyeltem. Lenézett rám, és megejtett egy gyengéd mosolyt. Leszakított egy virágot, majd a hajamba tűzte. Megszemlélte művét, majd lehajolt és megcsókolt. Halk krákogás térített minket vissza a jelenbe, majd kézen fogva mentünk tovább, egyenesen a vidámparkba.
- Hullámvasút? - ajánlotta Naruto.
Mindenki belement, így kénytelen voltam én is. Utáltam a hullámvasutat, amióta kicsi koromban megakadt, és egy negyed óráig fejjel lefelé lógtam.
- Sasu-kun - szólítottam meg.
- Igen?
Elmeséltem neki a fóbiám.
- Vigyázok rád - ígérte, majd belepuszilt a hajamba.
Nyeltem egyet, majd bólintottam. Beültem mellé, majd jól bekötöttem magam. Teljesen hozzásimultam az Uchiha oldalához. Megmozdult a "kocsi", én meg remegtem. Elindultunk. Maga a hullámvasutazást nem utáltam, így a nagyobb kanyaroknál még nevettem is.
- Na ugye, hogy nem olyan rossz? - kérdezte Sasuke.
- Nem. Kifejezettem jó - mosolyogtam rá, de aztán jött a rémálmom, a 360 fokos fordulat. Megszorítottam barátom kezét, és összeszorítottam a szemem. Hamar vége lett, lefékeztünk. Támolyogva léptünk ki a kocsiból a többiekkel együtt.
- Hát ez kurva jó volt! - kiáltott föl Naruto.
Temari hirtelen megkocogtatta a vállam. Követtem a tekintetét, és megpillantottam Sakurát, Inót és Karint.
- Na de jó - sóhajtottam fel.
Nem engedtem el adoniszom kezét, sőt, még mindig teljesen hozzá voltam bújva.
- Kon'nichiwa. Genki, Sasuke-kun - köszönt ereszkedő hangsúllyal a Haruno, ahogy pillantása az összefonódó kezeinkre tévedt. - Lemaradtunk valamiről? Ti most együtt vagytok?
Sasuke felvette 1000 wattos mosolygát, és közelebb húzott.
- Hai - bólintott.
- Hm - kezdte Karin, aki a három közül a legnagyobb ribanc, és a legnagyobb Sasuke mániás. - Rosszul döntöttél, Sasuke, de te tudod. Majd fogsz te még síni utánam. - Szerény beszédét megdobta egy kacsintással, majd a rózsaszínnel az oldalán elsétált.
- Örülök, hogy boldog lettél, Sasuke-kun - cincogta a Yamanaka. - Mizuki - fordult felém. - Szerencsés lány vagy.
- Arigato, Ino - suttogtam meglepetten.
- Ugyan - legyintett, majd elsietett.
Mély csend borult ránk, emésztettük a hallottakat.
- Ez... érdekes volt - fejtette ki barátom.
Rábólintottam. Ez olyan volt, mintha a szőke rám bízta volna Sasukét, mintha áldását adta volna ránk. Ránéztem a gondolkodó fiúra. Ne félj Ino, vigyázni fogok rá. Mert ő az enyém.

Tanaka Mizuki {7.Fejezet}

Az  "Usuratonkachi"  szó elég sokszor van benne, de direkt :D A javítást köszönöm senpai! <3

http://www.youtube.com/watch?v=5u1DUQGP98Q
http://www.youtube.com/watch?v=3dd0q2sCZaI

...és felébredtem. Kissé meglepődtem, hogy álmodtam ezt az egész erdős dolgot. Hisz, ez nem lehet! Olyan valóságos volt. A színek, az illatok, a hangok... Sasuke. Hihetetlenül meleg volt bent, így kisétáltam az erkélyre. Kezemmel megtámaszkodtam a korláton, és hagytam, hogy a szél arcomba fújja szürke tincseimet. Nagyot szippantottam a friss levegőből. A cseresznyefa virágai csodás illatkavalkádot alkottak a közeli erdő jellegzetes fűivel és fáival. Mesebeli helyzet volt. És mint mindenhol, itt is felbukkant, az, ez esetben fekete herceg. 
- Mizuki - biccentett vigyorogva.
- Mr.Ego - néztem le rá. Az ő szobájuk pont alattunk van.
- Sok mindennek hívtál, de így még nem - a korlátra ült, és onnan nézett fel rám. - Mi volt az reggel?
- Mégis mi? - tettem a hülyét.
- Az a bizonyos "Nem mindenkinek tetszik a nyálas képed." - fejtette ki..
Elkaptam róla a fejem, a tájat kezdtem pásztázni. A nap felkelő sugarai bevilágították a vidéket, csodás színvilágával lenyűgözve engem...
- Válaszolj - hallottam meg fagyos hangját.
- Belepofáztál a gondolatmenetembe. - Majd letekintettem rá. Éreztem, hogy arcomba szökik a vér. Ugyanis nem volt rajta póló. Ismét. - Mi-Mikor vetted le a felsőd? - érdeklődtem pirulva. 
- Tizenegy másodperce - vigyorodott el ismét, majd újra komoly lett. - Válaszolj - ismételte meg. 
- Cs-Csak reggel volt. - Ennél jobb indok nem jutott volna eszedbe? Baka, baka, baka Mizuki!
- Baka - csóválta a fejét, - mintha belelátna a gondolataimba  - majd hirtelen felpattant a vasra, elrugaszkodott, és már mellettem is állt. 
- Hö? - Hö. Ennyi telt tőlem. Ismétlem magam: Baka, baka, baka Mizuki!
- Na, mi az? Elvitte a cica a nyelved? - tolta arcát az enyémbe.
- Hn. Hagyj, dobe - toltam el képét. 
- Már flörtölni se lehet? - duzzogott. 
- Ez neked a flört? - kacagtam fel gúnyosan. 
Ahogy hátrarántottam a fejem, kiesett nyakamból a nyakék. Zsír, új láncot kell vennem a medálomnak. Sasuke készségesen felvette, és megnézte. 
- Ez csak... - kezdtem, de lepisszegett. 
Nem értettem mi olyan nagy szám. Még kiskoromban kaptam egy barátomtól... azt hiszem. 
- Honnan vetted ezt? - Hangja hideg volt, érzelem mentes. 
- Az enyém - kaptam ki kezemből. Megragadta a csuklóm. 
- Adtál valaha ilyen medált bárkinek is? - kérdezte. Beugrott.
- Hai! Egy barátomnak. A legjobb barátomnak. Nem is tudom, mi volt a neve. Valami Sisiki, vagy Sasiki...
Rám pillantott forró, fekete íriszeivel. És bevillant a név is. 
- ... vagy Sasuke - fejeztem be. Úristen, tényleg ilyen vaksi vagyok? Itt áll előttem a legjobb haverom, akitől oly régen elbúcsúztam. Nem, nem, ez nem lehet! - Sasu-kun?
- Usuratonkachi, te lennél az? - simított végig arcom vonalán, majd elmosolyodott. - Mizu-chan. Végre megtaláltalak.
Könnyekbe törtem ki, nekisimultam meztelen mellkasának. Halkan sírdogáltam, miközben ő hátamat simogatta, csitítgatott és egy szót ismételgetett:
- Usuratonkachi. 
Többet jelentett nekem eme becenév mindennél. Még ő ragasztotta rám:
" - Kéne neked valami becenév - mosolygott rám melegen barátom. 
- Mit ajánlasz? - kérdeztem merészen. 
- Öhm... Dobe? - vigyorgott rám, mire rávetettem magam. Mindketten a fűben landoltunk.
- Usuratonkachi!! - kiáltotta nevetve. - IGEN! Ez lesz a beceneved. Te vagy az én usuratonkachi-m. "
Mond ki, Sasuke! Mond ki azt a mondatot, azzal a hangsúllyal és boldogsággal, mint akkor. Nem is kellett sokáig várnom. 
- Te vagy az én usuratonkachi-m. - Átöleltem, fejem a nyakába fúrtam. - Kimi o ai shiteru, usuratonkachi. /Szeretlek, idióta./ - susogta a hajamba.
Furcsán reagáltam. Belecsíptem a karomba. Boldogan tapasztaltam, hogy ez már nem álom. 
- Kimi o ai shiteru, Sasu-kun - néztem mélyen a szemébe.
Elmosolyodott. Gyengéden. Majd lentebb hajolt. Mikor már csak fél centi választotta el ajkamtól, megállt. 
- Usuratonkachi. 
Majd éhes vadként vetette rá magát számra. Először csak összepréselte ajkainkat, majd nem bírt megálljt parancsolni követelőző nyelvének, így hagytam, hogy becsusszanjon számba, és felfedezze annak minden milliméterjét. Még jobban magához szorította a derekam, mégsem zavart. Kifejezetten jól esett. Egy pillanatra elszakadt tőlem, majd miután levegőt vett, újra magára rántott. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, egymáson csúszva, szinte ölelkezve.
Nem is sejtettük, hogy ezt a jelentet hárman is végignézték. Hinata, Temari és Tenten hangosan sikítoztak a műsor láttán, örömtáncot jártak. Mi ezt későn vettük észre. Lefoglalt minket az egymás iránt érzett mély szerelem, amely hétéves korunk óra kísért minket. 

Tanaka Mizuki {Különkiadás: Múlt, avagy tekerjük vissza a szalagot}

Tanaka Mizuki {Különkiadás: Múlt, avagy tekerjük vissza a szalagot}

1.Történet: Hyuuga Hinata

- Kislány - mosolygott a férfira az orvos. 

Hyuuga Hiashi teste azonban megfeszült. Lány. Az első szülötte, aki örökölni fogja a klánját, lány. Lehetetlen! Elfogadhatatlan! Fölmordult, majd kisétált a kórteremből. Az anya szeméből könnyek csurogtak, hisz úgy tűnt, férje képtelen elfogadni az újszülöttet. Épp ezért valami csodás nevet választott a lányának. 

- Mi a csöppség neve? - érdeklődte az orvos. 

- Hinata. Hyuuga Hinata. (1)

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy kislány ült Konoha mezein. Egyedül volt, virágokat szedegetett. Rövid, fekete haja kékesen csillogott a napfényben, krémes árnyalatú szemei pajkosan csillogtak, fehér bőre szinte világított. Törékeny teste eltűnt a virágok között. Jobb kezén egy hosszú vágás futott végig. Hisz apja ma megint edzett vele. Soha nem értette, hogy miért kell minden nap karatézni tanulnia. Aranyosat sóhajtott, majd felállt. Szétnézett, majd meglátta a testőrét. 

- Jöjjön Hinata-chan, haza kell, hogy vigyem - fogta meg gyengéden a kislány kezét a férfi. 

- De még olyan sok szép virág van. - Hangja mesebelinek hatott, mint ezernyi kis csengő. 

- Sajnálom, az apja parancsa.

A legifjabb Hyuuga lány engedelmesen ment a férfi mellett, keresztül a városon. Majd megpillantotta a fiút. Szőke tincsei ezerfelé álltak, igézően kék szemei szomorúan csillogtak Arcán, két oldalon három-három vágás futott végig. Egy hintában ült, egykedvűen. Hinata szeme megakadt az alakon, és oda akart menni hozzá, fölvidítani. Azonban a két éves csöppséget megakadályozta testőre. 

- Nem mehetsz oda. 

- Miért? - kíváncsiskodott a fekete. 

- Mert a szüleit gyilkossággal vádolják - osztotta meg vele a férfi. 

Hinata lehajtotta a fejét. Lehet, hogy a szüleit gyilkossággal vádolják, de akkor miért a szőkét büntetik?

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Hinata minden erejét beleadva futott az erdőben. Apró lábait sietve szedte. Szeméből könnyek hullottak, tüdeje sípolt, mellkasa lüktetett a keze még mindig fájt a hatalmas pofon után, amit lekevert a fiúnak. Üldözői lassan beérték, majd ellökték őt. Az ötéves kislány összetörten, remény veszetten rogyott a fűbe. 

- Ha...hagyjatok - szipogta. 

- Nem! Kérj bocsánatot Gouta-kuntól - követelte a szőke hajú, vele egykorú fiú. Igen, mint öt évesek voltak. 

- Bo-bocsánat - nyöszörögte, de Gouki, a fent említett kis srác ikertestvére rálépett a fejére, így porig alázva őt. 

- Úgy mond, hogy komolyan gondolod - követelte széles vigyorral, ez egyébként is ronda képén. 

- BOCSÁNAT! - sikított fel. Kéz ledűlt, Hinatának meg csak egy utolsó kétségbeesett sikolyra volt ereje, mielőtt eldőlt volna. Égette arcát az ütés helye, amelyet sós könnycseppek hűtöttek le. - Bocsánat, bocsánat, bocsánat!

- Oi! /Hé!/ Mit képzeltek, hogy csak úgy megvertek egy lányt, he? - hangzott fel egy fülnek kellemes, mégis gyermekien édes hang, nem sokkal a kis csapattól. Egy szőke fiú ugrott le a fáról, fenyegetve lépdelt közelebb. 

- Úristen, ez Uzumaki Naruto, a gyilkosok fia! Futás! - A két kisfiú eszét vesztve rohant el. 

Hinata halkan hüppögött tovább. Buksijáról eltűnt a nyomás, így lassan eldőlt volna a földre, de hirtelen két meleg kar elkapta. A Hyuuga lány felnézett megmentője arcára. "Gyönyörű" gondolta. 

- Jól vagy? - szólalt meg az ismeretlen lágy mégis kisfiús baritonján. 

- Ha-Hai. /Igen./ Kö-köszö... - hirtelen felszakadt belőle a zokogás, remegve kapaszkodott a fiúba. 

- Ooi! N-ne sírj - dadogta az zavartságában. Édes arcára halvány pír szökött. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Egy alig tizenkét éves lányka sétált végig Konoha utcáin. Rakott, kék szoknyáját erősen tépte a szél, fekete haja is meg-meglibbent benne. Ősz volt, hideg és kegyetlen. A lány Hyuuga Hinata volt. Fejét lehajtva tartott a Konoha High felé. Aznap volt három éve, hogy édesanyja elhunyt. Szívébe jeges fájdalom mart, szeméből könnyek potyogtak. Halkan szipogott, elkeseredetten törölgette a fénylő gyémántokat. Nem szabad sírnia... megígérte neki, hogy nem fog miatta sírni. De, amint Hinata beért a kihalt utcára térdre borulva felzokogott. Miért fáj ennyire?

- Hinata-chan? Hinata-chan! Mi a baj? 

Egy szőke fiú ült mellé, vonta finoman a karjai közé. A Hyuuga örökös hozzábújt ott folytatta keserves sírását. Nem érdekelte, hogy ez az a fiú, akitől állandóan zavarba jön vagy elájul. Hogy ő élete szerelme. Nem. Most csak a fájdalomra koncentrált. Kiadott magából mindent. Elmesélte a szőkének, hogy mi bántja. 

- Köszönöm, Naruto-kun - mosolygott fel rá a lány, majd miután tudatosult benne, hogy tulajdonképpen szíve csücskéjének az ölébe ül, csendben elájult. 

Hinata ezek után is csendben szerette Narutot. A fiút, aki megmentette az életét. Nem volt már olyan félénk vele, de sokszor zavarba jött. És azóta a nap óta, mindig együtt járnak le a temetőbe, édesanyjához az Uzumakival. 

2.Történet: Uzumaki Naruto

- Namikaze Minato! Ha ezen túl leszek, esküszöm kiheréltetlek! - visította egy hosszú, vörös hajú nő a szülészeti főosztályon. Férje ijedten nézett hol rá, hol a nővérkére. 

- Na de drágám... ezt még te sem gondolhatod komolyan - mosolygott kínosan a férfi, miközben próbálta visszatartani a könnyeit. Felesége, Uzumaki Kushina ugyanis teljes erővel szorította a kezét. 

Hirtelen babasírás hangzott fel, majd nem sokkal később a történet elején említett férfi kezébe nyomtak egy szőke tincsekkel és igézően szép kék szemekkel megáldott kis csomagot. 
- Kisfiú.

- Naruto. Végre itt vagy - gügyögte a férfi  a kisbabának. 

Kushina arcán végigfolytak a könnyek. Uzumaki Naruto(2)... végre megérkezett. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nem mi öltük meg őket! - sikította egy vörös hajú nő a rendőrök képébe. 

- Ezt majd megmagyarázzák a bíróságon - szórta oda kegyetlenül a férfi, majd belökte Uzumaki Kushinát az autóba. 

- A kisfiunk - fordult vissza az apa. 

- Ellesz - köpte egy másik férfi, majd Namikaze Minato is a kocsiban végezte. 

- Apa, anya! - kiáltotta egy kisfiú az ajtóból. - Apa, anya!

- Nemsoká visszajövünk, Naruto - tátogta a vörös jelenség az ablakból. 

Majd a kocsi elhajtott, nem törődve a csöppség darabokra tör, apró szívével. Az alig két éves apróság most elindult a faluba. Az emberek őt nézték, megvetően, mint valami véres rongyot. Naruto leült a  hintába és unottan lökni kezdte magát, miközben nézelődött. Szeme megakadt egy fekete szépségen. Sötét haja kéken csillogott, krémszínű szeme egyenesen őt pásztázta. Már indulni készült felé, amikor a férfi, aki vigyázott rá, visszarántotta. Mondott neki valamit, majd elindult, magával húzva a kislányt. Naruto még egy utolsó vágyakozó pillantást vetett rá. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

Naruto egykedvűen haladt hazafele. Szülei lerendeztek mindent, és felmentették őket a vád alól. Minden rendben ment otthon. Most bánatának más volt az oka: Sakura-chan. Ugyanis a rózsaszín tincsekkel megáldott lány nem akarta őt figyelembe venni, de ezt már nem is bánta. Azóta, amióta lealázta Hinatát, nem bánta. Valahogy megszűnt a rajongása a Haruno lány iránt. 

- Min gondolkodsz, dobe? - hallotta meg maga mellől legjobb barátja hangját. 

- Semmin - vágta rá egyből.

- Persze - mosolyodott el gúnyosan a fekete. 

- Sasuke-teme! Ha azt mondom semmin, akkor semmin! - kiáltott rá. 

- Megint a Hyuuga lányon járt az eszed, mi? - gúnyolódott az Uchiha. 

- Miért ismersz te engem ennyire jól? - forgatta meg a szemét a szőke. 

- Hehe - kuncogott Sasuke. 

Végül kedvenc hiperaktív állatunk élete rendbe jött. A szüleiről kiderült, hogy ártatlanok, és végre kiszeretett Sakurából. Lehetne ennél jobb? Igen. Mert beleszeretett Hyuuga Hinatába. 

3.Történet: Uchiha Sasuke

- Kisfiú! - kiáltott fel a nővér. - És még milyen gyönyörű!

- Adja ide, kérem! - nyújtózkodott Uchiha Mikoto újszülött fia után. Kezébe vette a bepólyált apróságot, majd megszemlélte. Kékesfekete haja, és éj fekete szeme volt, rózsás pír díszelgett az arcán.
- Sasuke. Uchiha Sasuke.(3) - suttogta elérzékenyülten a nő.
- Anya, anya, ő a kisöcsém - ugrált egy ötéves kisfiú az ágy mellett.
- Igen, ő az. - A kisfiú felpattant az ágyra, és onnan szemlélte a kistestvérét.
- Tényleg csodás gyermek - bólogatott az apa, Fugaku.


--------------------------------------------------------------------------------------------------

- Nii-san! - futott egy eszméletlenül aranyos kisfiú bátyja elé. Édes kis arcába két oldalon egy-egy tincs lógott, hátul fürtjei, ellenállva a gravitáció törvényének, felfelé ágaskodtak. Nevetve rohant egy idősebb fiú felé.
- Nii-san! - ugrott a nyakába. Uchiha Itachit és Sasukét hátulról elkapták, mielőtt elborulhattak volna. 
- Óvatosabban! - mosolygott le rájuk egy kedves nő. 
- Arigato /Köszönöm/ - vigyorodott el a fiatalabb. 
Az asszony elsétált. 
- Nii-san, játszol velem? - kérdezte bátyját Sasuke, miközben hatalmas éj fekete szemeit Itachira szegezte. 
- Sajnálom, Sasuke. Majd legközelebb - pöckölte homlokon öccsét az idősebb. - Most dolgom van. 
- Múltkor is ezt mondtad - dünnyögte a fiú távolodó alakja után Sasuke. Majd elindult a mező felé. Megtorpant, amikor megpillantott egy kislányt ott ülni. Hosszú, fakószürke haja szállt a szélben, hatalmas, sötétkék szemei csillogtak. Talán a kisfiúval egy idős lehetett. 
- Oi! - kiáltotta Sasuke, mire a lány felkapta a fejét. 
- Genki! - integetett neki. Az ifjú Uchiha leült mellé. 
- Mi a neved? - kérdezte kíváncsian. 
A kérdezett rá kapta fejét és elmosolyodott. 
- Watashi no namae wa Tanaka Mizuki desu. /Az én nevem Tanaka Mizuki/ - Kezet nyújtott. 
- Watashi wa Uchiha Sasuke desu. /Én Uchiha Sasuke vagyok./ - fogadta el a kisfiú. 
Ezután nézte a szürkehajút, ahogy szedegeti tovább a virágokat. 
- Mennyi idős vagy? - érdeklődte a fekete. 
- Hét - nézett rá egy pillanatra Mizuki, majd visszafordult a csokrához. - És te?
- Én is annyi - mosolyodott el Sasu. - Leszünk barátok?
A szürkének kikerekedtek a szeme, majd elmosolyodott. Ismét. 
- Háááát... nem - vágta oda, majd elfordult. 
Az ébenszemű értetlen, majd szomorú arcot vágott. Senki sem akart vele barátkozni, aki nem Uchiha. De miért?
- Értem - dünnyögte, majd felállt. Hirtelen két gyengéd tenyér ragadta mag, majd hirtelen Mizuki már rajta feküdt. A kislány pihe könnyű volt, Sasu meg se érezte a súlyát. 
- Csak vicceltem - kacagott, majd megpuszilta a kis srác arcát. - Persze, hogy leszünk barátok. 
--------------------------------------------------------------------------------------------------

- Sasuke-kun! - hallatszódott egy csengőre emlékeztető hang a kisfiú ablaka alól. A felszólítottnak kipattant a szeme, majd felhúzta az ablakot, és kinézett. Szörnyülködve állapította meg, hogy a  legjobb barátját látja.
- Mizuki-chan, mégis mit művelsz? - kérdezte feldúltan. Féltette a lányt, hisz tilos volt a belépés az Uchiha negyedbe a kívülállóknak. 
- Hozzád jöttem. Segíts bemászni. 
Végül csak becibálták a kislányt. 
- Fúh - nyögte az, amikor Sasukére zuhant. 
Barátja automatikusan magához szorította. 
- Sasuke-kun... - kezdte a 8 éves csöppség. - Elköltözünk.
A fekete szívébe mély fájdalom mart. Remegett a teste és még jobban magához szorította a Tanaka örököst . Nem mehet el... ő az egyetlen barátja nem! Nem engedi!
- Nem mész sehová - jelentette ki fagyos hangon. 
- Na de Sasuke-kun... - kezdte, de befogták a száját. 
- Nem engedem, hogy elmenj - szorította még jobban a gyenge testet. 
- Muszáj. De adok neked valamit - ült fel Mizu, és kikapott a zsebéből egy medált. Egy S és egy M betű  összegabalyodva, jelképezve örök barátságukat. Sasuke csak nézte tátott szájjal. Hirtelen Mizuki átölelte. - Viszlát, Sasuke-kun. 
A kislány felállt, majd utoljára visszanézve kiugrott az ablakon. A kicsi Uchiha utána nézett. Sokáig bámulta távolodó alakját könnyáztatta pofiján keresztül. Elment. Itt hagyta. És nem jön vissza többet. Soha. Sasuke ledobta magát az ágyra. Összegörnyedt, majd sírni kezdett. Sokáig feküdhetett így, zokogva legjobb barátja után. Kezében ott szorongatta a medált. Majd álomba sírta magát. 
--------------------------------------------------------------------------------------------------

- Saaasuuukeee-kuuun! - sikkantotta egy rózsaszín tincsekkel megáldott leányzó. Az említett, 12 éves fiú nyakába vetette magát, és átölelte. 
- Szállj... már... le... rólam... Sakura - nyöszörögte a fekete. 
- Na de, Sasu-kuuun - nyújtotta el a Haruno lány. 
Sasukénél elszakadt az a bizonyos cérna. Senki sem hívhatta Sasunak, amióta Mi... vagyis ő elment. Durván eltaszította magától a lányt, majd ment tovább, nem figyelve legjobb haverja, Uzumaki Naruto folyamatos beszédére. 
- Nem értelek, teme/idióta/. Sakura-chan minden fiú álma. Szép, kedves, őszinte, jó megjelenésű és modorú, aranyos, cuki...
Folytatni akarta a lány dicsérését, de a fekete félbeszakította. 
- Elég! - ordította, majd beviharzott az Uchiha negyedbe. Magára csapta az ajtót, majd ledobta magát az ágyra. Ránézett az éjjeliszekrényén lévő képre. Egy nyolc éves lány mosolygott rá, vidáman kacsintva sötétkék szemeivel. Szürke tincsi rakoncátlanul szelték át arcát. 
- Mizuki - simított végig a képen, megérintve a nyakláncot. Lehunyta a szemét. Majd hirtelen felkapta a képet, és a láncot és belerakta a dobozba. Azt feltette a szekrénye tetejére. El fogja felejteni Mizukit. Örökre. 


Végül így is lett. Sasuke teljesen elfeledkezett a lányról, nem is emlékezett rá, amikor először megpillantotta. A suli nagymenője lett.

4.Történet: Tanaka Mizuki

Konoha kórházában egy szürke hajú nő feküdt az ágyon, a szülészeti osztályon. 

- Leány - adta a nő kezébe a bebugyolált babát az orvos. 

Tanaka Misaki elvette újszülött kislányát. 

- Mi legyen a neve? - fogta meg Tanaka Aito felesége kezét. 

- Mizuki - suttogta elérzékenyülten a nő. 

- Tanaka Mizuki (4). Kicsi Mizuki - zárta karjaiba őket a férfi. 

A fent említett újszülött, anyjától örökölt sötétkék szemekkel és apjától "kapott" szürke hajjal lett megáldva. Aranyosan nyammogott. Nem sírt. Csak gügyögött. Bevitték egy terembe sok kisbaba mellé. Egy szőke, zöldszemű kislány mellé tették le. A kékszemű rámosolygott. 

--------------------------------------------------------------------------------------------------

- Mizuki! Kincsem, indulunk! - kiáltott fel az anyja. 

A kislány még utoljára szétnézett volt szobájában, majd letrappolt az emeletről. Elköltöznek. Megint. Eddig harmadjára. Pedig még csak 7 éves. Jelenlegi céljuk Konoha. Bepattant a kocsiba, majd csak figyelte a mellette elsuhanó tájat. Lehajtotta a fejét. Majd lassan álomba merült. Arra ébredt, hogy megállnak. Kinyitotta szemeit, majd szétnézett. Új házuk előtt parkoltak. 

- Anya, anya, lemehetek a mezőre? - kérdezte Misakit. 

- Persze, csak vigyázz magadra. 

A kislánynak nem is kellett több, rohant is ki a mezőre. Lehuppant a virágok közé, majd csokrot kezdett készíteni. Hirtelen egy kiáltás hasított a csendbe. 

- Oi! - kiáltotta egy fekete hajú kisfiú. Felkapta a fejét. 
- Genki! - integetett neki. A fiú leült mellé. 
- Mi a neved? - kérdezte kíváncsian. 
A kérdezett rá kapta fejét és elmosolyodott. 
- Watashi no namae wa Tanaka Mizuki desu. /Az én nevem Tanaka Mizuki/ - Majd kezet nyújtott. 
- Watashi wa Uchiha Sasuke desu. /Én Uchiha Sasuke vagyok./ - fogadta el a kisfiú. 
Ezután nézte tovább Mizukit. 
- Mennyi idős vagy? - érdeklődte a fekete. 
- Hét - nézett rá egy pillanatra Mizuki, majd visszafordult a csokrához. - És te?
- Én is annyi - mosolyodott el. - Leszünk barátok?
Mizukinak kikerekedtek a szeme, majd elmosolyodott. Ismét. 
- Háááát... nem - vágta oda, majd elfordult. 
Az ébenszemű értetlen, majd szomorú arcot vágott. A Tanaka lány magában jót nevetett rajta. 
- Értem - dünnyögte, majd felállt. A kislány viszont elkapta a karját, majd lerántotta. Ráfeküdt, teljes súlyával a fiún volt. Rávigyorgott
- Csak vicceltem - kacagott, majd megpuszilta a kis srác arcát. - Persze, hogy leszünk barátok. 
Sasuke édesen elmosolyodott, majd letörölte a puszi nyomát. Mizuki leszállt róla, majd őt is felsegítette. 
--------------------------------------------------------------------------------------------------
- Mizuki, édesem - nyitott be Aito lánya szobájába. 
- Igen, apa? - fordult felé a kislány. 
- Kicsim... tudom, hogy most összebarátkoztál egy gyerekkel, de kincsem... elköltözünk - jelentette be az apa. 
A Tanaka örökös szemében sós könnycseppek sorakoztak, majd csendben szelték keresztül szép vágású arcocskáját. Remegett a teste, és hangosan felsírt. Az apa felállt, és kisétált. Azonban a szürke hajú sem tétlenkedett. Felpattant, majd kivetette magát az ablakon. Egyenesen az Uchiha negyedbe tartott. Ügyesen kicselezte az őröket, majd megállt a keresett fiú ablaka előtt. Végül is bejutott Sasuke szobájába, majd könnyes búcsút vett a kisfiútól. Neki adta azt a medált, amit csináltatott. Neki is volt egy. Átölelte az Uchihát, majd elhagyta a helyszínt. Sírva futott hazáig, hogy aztán ágyában zokoghasson tovább. Végül elhagyták Konohát. 


És Mizuki is elfelejtette Sasukét. Még akkor sem ismerte meg, amikor oly közelről pillanthatott bele a forró szemekbe. De beleszeretett a fiúba. Már hét évesen is. 

Vége

A Nevek jelentése:

(1) = Hyuuga: a Nap irányában/Hinata: napos terület

(2) = Uzumaki: örvény/ Naruto: zúgó tengerszoros

(3) = Uchiha: rajongó, vagy legyező/ Sasuke: szúrós haj -legendás shinobik fő neve-

(4) = Tanaka: ?/ Mizuki = a hold szépsége

Ui.: Köszönöm a fáradalmas munkát, javítást Rose-senpainak ^^