Light the night {4.Fejezet}

Napok teltek el Hinata csatlakozása óta. Sasuke tudta jól, hogy a lány magányos egyedül, hisz ő nem volt valami nagy társaság, és tény, hogy a lány elvolt Suigetsuval és Juugoval, de mégsem ugyanaz, mint annyi emberrel Konohában. Néha beszélgetett vele, mondjuk egy nap kétszer hozzászólt, de többet nem. Mivel Hinata gyönyörű volt, nem kockáztatta meg, hogy beleszeressen. Éjszaka, álmában így is kísértették a levendula szín szemek. Egy nap viszont, amikor benyitott a fekete hajú szobájába, meghallotta,  hogy a Hyuuga sír. Egyből eltűnt még a szoba közeléből is. Nem szerette a puhány embereket.
- Sasuke-kun - érintették meg lágyan a vállát.
- Hm? - fordult felé.
- Esetleg nem vinnél fel a felszínre? - kérdezte óvatosan az örökös, miközben ujjaival babrált.
Az Uchiha lemondóan sóhajtott.
- Gyere - bökött fejével. Folyosók százai következtek, majd feltárult a szabad.
Hinata teljesen ledöbbent. Elvehette az időérzékét a lent töltött idő. Sötét volt már kint, csak a hold és pár csillag adott fényt. Varázslatos volt a táj. Hinata egy patak csobogását hallotta a közelből. Ránézett a mellette állóra, mire az engedékenyen bólintott, jelezvén, hogy mehet. A lány odafutott. A patakot ezüstre festette a hold, szentjánosbogarak repkedtek. A szél szelíden borzolta a nádat, és a két fekete hajkoronát. A lány szemében könnyek gyűltek, amikor rájött, hogy ez volt az a hely, ahol Naruto megnézte a táncát. Kezét a mellkasához emelte. Sasuke sajnálkozva nézte az elkeseredett Hyuugát, szemében ott csillogott a Sharingan.
- Miért sírsz? - kérdezte a fiú halkan.
A lány megrázta a fejét.
- Nem érdekes.
- Remélem tetszik - húzta ki magát Sasuke a vízesésre célozva.
- Gyönyörű... - suttogta elérzékenyülten a lány, majd tekintete a fiúra vándorolt. Sasuke a tájat nézte, fekete szeme csillogott, haja meg-meglibbent a szélben. Hinatának be kellett vallania magának, hogy Sasuke igenis, nagyon helyes... talán túlságosan is. A fiú is felé fordult, majd megragadta a kezét, és maga felé fordította. Egyre közelebb hajolt, ajkukat már csak pár centi választotta el...
- Jó éjt, Hinata. - Majd otthagyta egyedül. - Ha kibambultad magad, gyere be a szobámba.
Az Uchiha visszament a szobájába. Majdnem megcsókolta a lány, pedig nem is szerette. És most áthívta magához. Hinata sem győzött csodálkozni. Most tényleg az történt, amit hitt, hogy történt? Végül aztán, fél órával később, elindult a fiúhoz.