2 hónappal később
Nem sok minden történt amióta Sasukével összejöttünk. Persze, eltekintve Sakura és Karin folyamatos csesztetésétől. Ino már leszállt rólam, amióta randizni kezdett Saijal. Shikamaru és Temari szintén egy párt alkot, Nejivel és Tentennel együtt. Naruto még mindig szerencsétlenkedik Hinatával. Aznap szombat volt. A nap kegyetlenül sütött le ránk, míg mi a parkban beszélgettünk kéz a kézben. Elképesztőnek találtam, hogy mindig volt valami jó témánk. Most éppen az aznapi programot tárgyaltuk.
- De mi van, ha nem tetszem nekik - takartam el arcom a kezemmel.
Sasuke halkan felnevetett.
- De hisz ismernek.
Egy pillanatra felkaptam a fejem.
- Ja, tényleg.
Megráztam a fejem, majd hátradűltem a padon. Nagyot szippantottam a nárciszillattal átszőtt levegőn, szemeimet behunytam.
- Ígérd meg, hogy nem lesz semmi baj - fordultam felé.
- Ígérem - mosolyodott el még jobban. - Le is pecsételjük.
Felkuncogtam.
- Ha akarod.
Közre fogta az arcomat, közelebb húzott és óvatosan megcsókolt.
- Ez az ígéretem.
Fejemet vállára hajtottam, míg ő átkarolt. Olyan furcsa érzés kerített hatalmába. Ránéztem a telefonomon lévő naptárra, és meglepődve tapasztaltam, hogy már Július 21.-e van. Valami nagyon fontos lesz nemsoká, érzem. De nem értem rá ezzel foglalkozni, hisz Sasu felállt, majd kezét nyújtotta. Így sétáltunk el egészen az Uchiha negyedig, ahol már tíz évvel ezelőtt is jártam. A nap valahogy fényesebben sütött ott, az emberek vidáman tették a dolgukat. A nyakunkban lógó, ugyanazt a jelet formázó medálokon megcsillant a fény. Elérkeztünk egy édes kis házig, majd miután levettük a cipőket, besétáltunk. Akit azonnal megláttam, az a Sasukénél talán egy évvel idősebb, szürke hajú, ében íriszű Itachi volt.
- Áh, sziasztok - vigyorgott ránk, majd kezet nyújtott. - Uchiha Itachi.
- Tanaka Mizuki - fogadtam el.
- Anya a konyhába van, már vár titeket - kacsintott egyet, majd felment. Gondoltam, a szobájába.
A fekete gyengéden, maga előtt tolva vezetett a konyhába. A szívem zakatolt, amikor megpillantottam egy gyönyörű nőt. Nyilván tőle örökölte ezt a természetes szépséget kedvesem is. Haja ugyanolyan szívű volt, mint Sasué.
- Sziasztok! - köszönt vidáman.
- Szia anyu - nyomott puszit a nő arcára fia.
- J-Jó napot - mosolyodtam el.
- Szia Mizuki. Jajj de régen láttalak! Milyen nagy lettél, és milyen szép... Sasuke, vigyázz rá nagyon - ölelt át a nő. - Te lehet nem emlékszel rám, hisz még hét voltál, amikor találkoztunk. Az én nevem Mikoto.
- Nagyon örülök, Mikoto-san. Ismét.
Végül is együtt, hármasban készítettünk el egy ebédet. Nagyokat nevettünk közben, főleg amikor felbukkant Itachi és merő kedvességből felbuktatta öccsét. Sasuke eltaknyolt, kezében a szósszal, ami a fején kötött ki. Lehordta az idősebbik testvért mindennek, majd felment hajat mosni. Mivel már készen voltunk, így felmentem a szobájába. Mit sem sejtve benyitottam. Arcom azonnal lángba borult, amikor megpillantottam egy szál törülközőben. Jó, lehet már láttam póló nélkül, de ez most más. Azonnal elvigyorodott, amint betettem a lábam.
- Mit bámulsz? - kérdezett egy egoista hangvételével.
- Majmot - vágtam rá szinte rutinból.
Felvonta a szemöldökét, majd vigyorogva elém sétált. Kezét átfonta derekamon, majd könnyedén felkapott és ledobott az ágyra.Felém mászott, majdhogynem rám feküdt, majd szenvedélyesen megcsókolt. Még mindig szorosan átölelve tartott, így éreztem, hogy teste forróbb, mint az enyém. Belenyögtem a csókba, majd finoman eltoltam magamtól.
- Nos, te kis heves, csak szólok, hogy kész az ebéd - kacsintottam rá.
A nap további részében nem tettünk semmi említésre méltót. Csak feküdtem késő estig Sasuke mellkasán és úgy éreztem, végre minden egyenesbe jött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése