Az Uchiha birtokon álltam. Sötét volt, az orromig is alig láttam el. Megborzongtam a hideg széltől, ahogy végigsöpört a kihalt vidéken. Szinte tudat alatt indultam el Sasukéék háza felé. Amint beléptem az otthonos lakásba melegség járta át a szívem. Felbattyogtam kedvesemhez, majd mosolyogva benyitottam. Ez is lefagyott arcomról, helyét átvették a könnycseppek. Sakura és Sasuke szenvedélyesen csókolóztak. Kimenekültem a szobából, a házból, a birtokról."
Zihálva kaptam fel fejemet az erős mellkasról. Kapkodtam az éltető oxigént. Rápillantottam a mellettem lévő digitális órára. Meghökkentem, amint tudatosult kábult elmémben, hogy még csak hat van. Mindenki édesdeden aludta az igazak álmát. Ránéztem kedvesem nyugodt arcára. Olyan édesen aludt, hogy nem tudtam leküzdeni a kényszert: odahajoltam, és puha csókot nyomtam telt ajkaira. Amint ezt megtettem, tudatosult bennem a mai nap fontossága: ma van Sasuke születésnapja! Szerencsétlenségemnek hála, az Uchiha fel is ébredt. Gyengéd csókom vasmarokkal rántotta ki az álmok világából.
- Ohayou - mormolta a fülembe, majd borzongató puszit hintett a nyakamra.
- Ohayou, Sasu-kun - sóhajtottam fel. - Otanjoubi omedetou! - susogtam vissza.
Szeretetteljesen elmosolyodott.
- Arigato, Mizu-chan - tarkómnál fogva húzott le, hogy aztán ismét szenvedélyesen forrjanak össze ajkaink, majd utat adjanak játékos nyelveinknek.
- És mit szeretnél szülinapodra? - lihegtem, ugyanis alig bírtam levegőhöz jutni.
- Téged - fejezte ki magát egyszerűen.
- Engem már megkaptál - kacsintottam rá pajkosan.
Felmorrant, majd olyannyira összepréselte testünket, amennyire csak lehetett.
- Tudod, hogy nem így értettem.
Elpirultam, amint felfogtam a mondat értelmét, majd felkeltem róla.
- É-Én készítek reggelit a többieknek - dadogtam, majd nagy peckesen bevonultam a konyhába.
Mondanom sem kell, a kimonó elég rendesen akadályozott a tennivalómban. Visszamentem a nappaliba.
- Nem óhajtasz nekem segíteni, ó nagy Uchiha? - suttogtam, hisz a többiek még durmoltak.
- Nem - felelte nemes könnyedséggel. - Szülinapom van.
- Oszt? Ha szeretsz, akkor segítesz. Sayonara. - Tudom, ez rohadt bunkó dolog volt, de megérdemelte nem? Sőt, tervem be is vált, hisz felemelte azt a formás fenekét, és bevonszolta magát a konyhába. Majd ott ledobta magát egy székre, majd az ölébe húzott.
- Lehet, hogy mától hivatalosan nagykorú vagy, de ne hidd azt, hogy engedélyezni fogom, hogy molesztálj - böktem meg a mellkasát, jelezvén, hogy tenyere kicsit sincs jó helyen a fenekemen.
- Nekem az bármikor engedélyezett, nem? - kérdezte, miközben a kacér mosolyt küldött felém.
- Álmodban, szépfiú - paskoltam meg az arcát.
- Már jóreggelt puszit sem kapok? - panaszkodott.
Hirtelen megfordultam.
- Már kaptál - húztam össze a szemeimet.
- De az régen volt - vonta meg széles vállát.
Megforgattam a szemem, de természetesen azonnal mellette termettem, majd megcsókoltam. Egy lökéssel magára rántott, így rajta ültem, a lábaim két oldalt lelógtak. És Temarinak ezt a csodás pillanatot kellett kiválasztania, hogy betoppanjon.
- Hohohó! Skacok, én örülök nektek meg minden, de ha lehet ne a konyhában. A szüleim nincsenek itthon, így szabad a szobájuk... - kezdett neki.
Egyből full vörös lettem.
- Kuuurva anyád - nyújtottam el a szót.
Ma mindenki meg van veszve ezzel a szex témával?!
- Majd lehet egyszer - legyintett kacagva. Ja, otanjoubi omedetou, Sasuke.
- Arigato - vigyorgott rá a fekete.
Tem segítségével ütős reggelit dobtunk össze. Az egyik házigazda egy erőteljes hangorkánnal felkeltette a népet, majd bájosan közölte, hogy kész a reggeli. Sasu készségesen felajánlotta, hogy engem az ölébe ültet, hogy Kibának legyen helye. Ugye, milyen rendes? Miután csórtam Temtől egy normális rucit, elindultunk haza. Én Sasukéékhez mentem, hisz hivatalos voltam aznapra.
- Genki, Mikoto-san - öleltem magamhoz a nőt.
- Genki, Mizuki-chan. Hogy vagy? - érdeklődte a nő.
- Köszönöm, jól. És te? - Mikoto leszögezte, hogy nekem márpedig tegeznek kell őt, de én ragaszkodtam a "san" megszólításhoz, hisz öregebb nálam.
- Kon'nichiwa, Mizuki-chan - kapott fel Itachi.
- Rakj lee - visítottam nevetve.
Le is rakott, hisz félő volt, hogy hangomtól betörik az ablaküveg. Itachi lett a legjobb fiú haverom. A nyáron sokszor lógtunk hármasban. Az Uchiha testvérek és én. Nem kell félreérteni, ő olyan nekem, mint egy bátyó, ezért is hívom Ita-niinek. Vagy csak Ita-Itának.
- Na, és szűz vagy még? - kérdezte meg tök lazán.
- ITACHI! - ordította Sasuke, majd a bátyjára vetette magát.
Persze, ezek az összetűzések sohase voltak véresen komolyak. Sasu megkapta tőlem az ajándékot, mint mindenki mástól is. A Mikotóval közösen elkészített tortánk mennyei lett. Ezt párom nem győzte hangsúlyozni. Az egész napot az Uchiha negyedben töltöttem, végül szerelmem szobájában, a mellkasán fekve nyomott el az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése