Javítva! Köszönöm, senpai! :3
Egy étterembe vezettek minket, ahol az osztályainkon kívül még voltak egy jó páran. Nagy, nyolcfős asztalokat kaptunk. Gyönyörűen ki voltak díszítve, a teríték is csodálatos volt. Az egész olyan Hamupipőkés hatást keltett.
- A mai napon itt fogunk vacsorázni, de csak ma. Mivel nem vagytok már csecsemők, nem határozzuk meg mikor feküdtök, de szigorúan kilenckor gyülekező az aulában. Kérlek, hogy korotoknak megfelelően viselkedjetek mindig. Jó étvágyat! - Miután Kushina befejezte a beszédet, enni kezdtünk. Volt leves, bár fogalmam sincs milyen, másodiknak meg rizsgombóc. Kifejezetten szerettem, így toltam is be belőle vagy hármat.
- Meg fogsz hízni - vetette oda mellőlem Sasuke.
- Kuss - fordultam felé.
Ennyivel le is volt rendezve. Kaja után még volt egy icipici diszkó féleség, amin mindenki örömmel vett részt. Még karaokéztunk is. Én Ikimono Gakari-tól a Blue Bird-et énekeltem, míg Hinata és Tenten a Lovers-től a 7 oops!-ot. Gyönyörű hangjuk volt. Temari kijelentette, nem hajlandó dalra fakadni. Miután mindenki végzett, elindultunk vissza a szállóba. Az ajtónál megálltunk, és ránéztünk Temarira.
- Mi van? - kérdezte.
- Kulcs? - érdeklődtem.
- Öhm - kezdett el kotorni a táskájában. - Tuti, hogy ideadtátok?
- Biztos - bólintott rá Tenten.
- Akkor... nincs meg - jelentette ki a Sabaku no lány.
- HOGY MI VAN?!
- Kakashi-sensei! - kopogtunk jó hangosan a tanár ajtaján, de semmi válasz. - KAKASHI-SENSEI!
- Nincs itt Mizuki, hagyjuk abba - tanácsolta a kontyos.
- De akkor mit csináljunk? - roskadtam le a földre.
- Öhm... menjünk Ku-Kushina-samahoz - dobta fel az ötletet Hinata, mire rohanni kezdtünk a szoba felé.
Már épp nyitottunk volna be amikor halk nyögdécseléseket hallottunk odabentről. Egyből rájöttünk, hogy mit csinál szeretett igazgatónk férjével. Hinata teljesen elvörösödött.
- Szerintem... hagyjuk.
- Egyet értek, Temari - bólintottam rá. - De akkor hova menjünk?
- Ne keseredj el ennyire. Aludjunk Nejiéknél - vetette fel az ötletet Tenten.
- Na, azt nem! Hülye vagy? - ellenkeztem egyből.
- Már mér' nem? - nézett rám értetlenül a szőke.
- Me-mert mi ne-nem vagyunk Sa-Sakuráék, azért - cincogta Hinata.
- NA, egy értelmes ember - mutattam a feketére.
- Akkor majd alszunk a kanapéjukon - csapta magát homlokon Tem.
Nagyot sóhajtottam.
- Menjünk - adtam be a derekam.
- Amúgy neked tetszik Sasuke? - kérdezte hirtelen Tenten.
- Mi? Nem! - vágtam rá kicsit talán gyorsan. Zavaromat próbáltam leplezni úgy, hagy szemembe söpörtem a hajam.
- Aha, aha, persze - nevetett a Sabaku no lány.
- Ha tudod, akkor miért kérdezed? - kiáltottam rá, majd észbe kapva mit mondtam szám elé emeltem a kezem.
- Hehe - kuncogtak a többiek.
Megérkeztünk a fiúk lakosztályához, majd hűen követve stílusom, lazán bekopogtam. Egy alsógatyás Naruto nyitotta ki.
- Tudjátok ti, mennyi az idő, basszátok meg - morgott, mire belekezdtem a mesébe.
- Temari - hang köhögés, mire megforgattam a szemem. - Vagyis mi, elhagytuk a kulcsot, így meg szeretnénk kérdezni, nem-e lenne baj ha a kanapén szunyálnánk?
- Dehogyis! Gyertek csak - vigyorodott el. - Már mindenki durmol, én is aludtam, de nem baj. Halkan legyetek, kérlek.
Bólintottunk, majd kihúztuk a kanapét, és lefeküdtünk rá. Az Uzumaki fiú hozott takarókat és párnákat, így hamar elaludtunk.
- O-yasumi Hinata, Tenten, Temari! - suttogtam.
- O-yasumi Hinata, Tenten, Mizuki! - ismételte Tem.
- O-yasumi Hinata, Temari, Mizuki! - dünnyögte Ten.
- O-O-yasumi Mizuki, Temari, Tenten! - cincogta Hina.
Elragadott az álmok világa, én meg megadtam magam neki, nem is sejtve, hogy holnap milyen pocsék ébresztőben lesz részem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése