Javítva! Köszönöm, senpai!
Kawaii! *.*
Hangos ordítás rázta fel a lakosztályt, majd több mérges káromkodás. Na várjunk csak? Az én voltam? Fel sem tűnt.
- Kussoljál már el, te idióta! - kiabálta rá a fiúra, de nem tudtam, hogy volt az. Csak mérges voltam, mert felkeltett.
- Mi a pokalipszist csináltok itt? - folytatta az ordítozást, mint azt később megtudtam Shikamaru.
- Alszunk - dünnyögte Temari, és hozzávágott egy párnát, mire az elterült a földön.
Pár pillanattal később megjelent egy alsógatyás, kócos hajú Sasuke is. Arcomat elöntötte a forróság, szám elé kaptam a kezem, úgy vizslattam tökéletes testét. Lágyan kidolgozott izmok, nem az a kigyúrt állat. Fekete szemei álmosan csillogtak, általában gondosan felzselézett tincsei most össze-vissza álltak, és ettől lett olyan...olyan... kawaii(1)! Arcomat a párnámba fúrtam, hogy ne is lássam.
- Hát ti meg? - szólalt meg mély, rekedt hangján.
- Mizuki, meséld el! - parancsolt rám a Sabaku no lány, gonoszan vigyorogva.
- Sz... szóval valaki, Temari (!) elvesztette a kulcsunkat, Kakashi-senseit nem találtuk, Kushina-samáék pedig... mással voltak elfoglalva. Így Naruto befogadott minket éjszaka - regéltem el, gondosan kerülve az Uchiha tekintetét.
- Értem - vágta oda Shika, majd bement a konyhába.
- Sasuke, nem kéne így mászkálnod - vetette oda Tenten.
- Pontosan! - értettem egyet.
- Már miért nem? - kérdezte, miközben elvigyorodott. - Ne mondjátok, hogy nem jön be.
- Baka! - kiabáltam rá, mire haragosan rám nézett. - Nem mindenkinek tetszik a nyálas képed.
Morgott egyet, majd ment a Nara után.
- Ez meg mi volt? - kérdezte Tem.
- Semmi - fújtattam, majd felpattantam. - Éhes vagyok.
- Én is! - vágta rá Tenten, majd belém karolt, és besétáltunk a konyhába. A többiek is követtek.
- Mi a reggeli? - kérdeztem szemtelenül, miközben levágtam magam az asztalon szunyókáló Naruto mellé.
- Csi-Csináljak rántottát? - cincogta Hinata.
- Majd én - ajánlotta Neji, így ketten hozzá is láttak. A fiúk felszívódtak átöltözni, mi meg addig elszaladtunk a portára kérni egy másik kulcsot. Miután alaposan leszidtak minket meg is kaptuk. Berontottunk a szobába, és átöltözünk valami kényelmesbe. Majd rohantunk is vissza a fiúk lakosztályába, hisz korgott a gyomrunk. Ebédet és vacsorát kapunk, de a reggeliről mi gondoskodunk. Berontottunk a konyhába, és mit látunk? A fiúk terítenek! Úristen. harsányan nevetni kezdtünk.
- Mi olyan vicces? - duzzogta Sasuke.
- Ugye ezt valaki veszi? - nevettem.
- Én igen! - kiáltott fel Tem, miközben videózta a fiúkat a telefonnal.
"Mai feladatként a városhoz közeli erdőben sétáltunk. Leghátul gyalogolt a mi kis csapatunk.
- Én... meg... fogok... halni - közöltem, miközben Narutóban kapaszkodtam.
- Üljünk le pihenni - tanácsolta Hinata.
Ezzel mindenki egyet értett. Lecsüccsentünk egy-egy fa tövébe. Nem is emlékszem, mikor nyomott el minket az álom. Csak arra, hogy beesteledett. Hangosan felsikítottam.
- Mi történt? - kérdezte mellőlem Sasuke.
- Itt hagytak minket. - Az egész testem remegett a félelemtől és a hidegtől.
- Hogy mi van?! - pattant fel az Uchiha. - Mindenki keljen fel! Eltévedtünk!
Erre a mondatra hirtelen mindenki éber lett.
- Mo-most mit fo-fogunk csinálni? - pityergett Hinata, miközben teljesen eltűnt Naruto karjai közt.
- I-Ilyen sö-sötétben ne-nem i-indulhatunk el - szólaltam fel remegő hanggal.
- Egyet értek - bólintott a Shikamarunak simult Temari.
Előkaptuk hátitáskánkból a sátrakat. Hisz így is, úgy is kint töltöttük volna az éjszakát. Tüzet is raktunk, majd köré gyűltünk.
- Holnap úgyis beérjük a többieket - öleltem magamhoz a Hyuuga lány nyugtatólag.
- Re-Remélem - szipogta.
- Sasuke - szólítottam meg. Rám szegezte forró, fekete szemeit. Szél fújta faját, kezében egy rózsaszín szirmot tartott.
- Ohayou(2), Mizuki. - a mély bariton megborzongatott.
Mellé sétáltam és onnan figyeltem. Annyira helyes, hogy az már fáj.
- Miért nem ülsz le? - mutatott maga mellé. Helyet foglaltam. Hideg szél söpört végig a parton, belekapott a hajamba és ruhámba, libabőrös lettem. Valószínűleg ezt ő is észrevette, hisz eldobta a szirmot és magához húzott. Készségesen bújtam hozzá, miközben arcát figyeltem. Lenézett, olyan közel volt, hogy orrunk összeért. Ezután jött az elvesztünk egymás tekintetében rész. Majd lentebb hajolt és..."
(1)=Cuki
(2)=Jó reggelt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése