A javítást köszönöm Rose-senpainak :D
- Akkor most hogy lesz? - fordultam felé.
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett. - Mi most együtt vagyunk.
- Ch - prüszköltem. - Ez így nem illik. Meg kell kérned, hogy legyek a barátnőd.
Nagyot sóhajtott.
- Tanaka Mizuki - kezdte. - Leszel a barátnőm?
Felnevettem.
- Persze, hogy leszek, te buta? Miért kérdezted?
Majd bevágott egy fáradt fejet. Besétáltunk hozzánk.
- Mi történt? Összejöttetek? Hogy csókol? Gyengéden, szenvedélyesed, követelőzően? - támadtak nekem a lányok, amint beértünk.
- Oi!/Hé!/ Nem zavar, hogy itt vagyok? - szólt közbe Sasuke.
- Na de Sasu-kun, ne durcizz. Majd megbeszéljük ha elment - kacsintottam a csajokra.
- Ez most rejtett célzás volt? - fordult felém a fiú.
- Dehogyis, baka! Csak nem hiszem, hogy a tanárok örülnének, ha itt látnának - böktem meg játékosan a mellkasát.
- Rendben, megyek.
Kikísértem az ajtóhoz.
- Számíthatok rá, hogy mellettem ülj a reggelinél? - fogta meg a kezem.
- Persze - bólintottam rá mosolyogva. Lehajolt, adott egy puha csókot, majd elment.
Becsuktam az ajtót, majd nekidűltem. Szerelmes vagyok.
Lesétáltunk reggelizni. Elfoglaltuk a nyolc fős asztalt.
- Genki /Szia/ - nézett fel rám Sasuke.
- Genki - kuncogtam, majd leültem mellé. Apró csókot váltottunk.
- OI! Ti most együtt vagytok? - ordított föl Naruto.
- Kuss legyen, baka! - kiabált rá Shikamaru, mire az Uzumaki elhallgatott. - Csak tippelek, de szerintem járnak.
- Nem mondod - forgatta meg szemeit Neji.
- Re-Reggel jöttek össze - mosolygott Hinata.
- Oi, mi is itt vagyunk - szóltam közbe.
Sasukéval felváltva meséltük el a történetet, a legelejétől.
- Vágom. Ez tök szuper - mosolygott Tenten.
- Na-Nagyon romantikus - sóhajtott Hinata, kezével támaszkodva az asztalon.
- Apropó, romantika. Sasu-kun, lennél olyan cuki, hogy visszaadod a nyakláncom - fordultam felé.
- Persze, tessék - nyújtotta át mosolyogva.
A reggelit kellemes hangulatban fogyasztottuk el, majd mindenki felment a cuccáért. Ugyanis ma szabadnapot kaptunk, és úgy döntöttünk, felfedezzük a várost. Magamra kaptam egy egyszerű, szürke atlétát és répaszárú farmert, magamhoz vettem egy szürke kistáskát, a szürke tornacipőmet és indultunk is. Először lenéztünk a parkba. A cseresznyefa éppen virágzott, a szél lesodort egy-egy szirmot. Sasuke megfogott egyet, és azt nézte. Pont mint az álmomban. Megráztam a fejem, majd mellé léptem, onnan figyeltem. Lenézett rám, és megejtett egy gyengéd mosolyt. Leszakított egy virágot, majd a hajamba tűzte. Megszemlélte művét, majd lehajolt és megcsókolt. Halk krákogás térített minket vissza a jelenbe, majd kézen fogva mentünk tovább, egyenesen a vidámparkba.
- Hullámvasút? - ajánlotta Naruto.
Mindenki belement, így kénytelen voltam én is. Utáltam a hullámvasutat, amióta kicsi koromban megakadt, és egy negyed óráig fejjel lefelé lógtam.
- Sasu-kun - szólítottam meg.
- Igen?
Elmeséltem neki a fóbiám.
- Vigyázok rád - ígérte, majd belepuszilt a hajamba.
Nyeltem egyet, majd bólintottam. Beültem mellé, majd jól bekötöttem magam. Teljesen hozzásimultam az Uchiha oldalához. Megmozdult a "kocsi", én meg remegtem. Elindultunk. Maga a hullámvasutazást nem utáltam, így a nagyobb kanyaroknál még nevettem is.
- Na ugye, hogy nem olyan rossz? - kérdezte Sasuke.
- Nem. Kifejezettem jó - mosolyogtam rá, de aztán jött a rémálmom, a 360 fokos fordulat. Megszorítottam barátom kezét, és összeszorítottam a szemem. Hamar vége lett, lefékeztünk. Támolyogva léptünk ki a kocsiból a többiekkel együtt.
- Hát ez kurva jó volt! - kiáltott föl Naruto.
Temari hirtelen megkocogtatta a vállam. Követtem a tekintetét, és megpillantottam Sakurát, Inót és Karint.
- Na de jó - sóhajtottam fel.
Nem engedtem el adoniszom kezét, sőt, még mindig teljesen hozzá voltam bújva.
- Kon'nichiwa. Genki, Sasuke-kun - köszönt ereszkedő hangsúllyal a Haruno, ahogy pillantása az összefonódó kezeinkre tévedt. - Lemaradtunk valamiről? Ti most együtt vagytok?
Sasuke felvette 1000 wattos mosolygát, és közelebb húzott.
- Hai - bólintott.
- Hm - kezdte Karin, aki a három közül a legnagyobb ribanc, és a legnagyobb Sasuke mániás. - Rosszul döntöttél, Sasuke, de te tudod. Majd fogsz te még síni utánam. - Szerény beszédét megdobta egy kacsintással, majd a rózsaszínnel az oldalán elsétált.
- Örülök, hogy boldog lettél, Sasuke-kun - cincogta a Yamanaka. - Mizuki - fordult felém. - Szerencsés lány vagy.
- Arigato, Ino - suttogtam meglepetten.
- Ugyan - legyintett, majd elsietett.
Mély csend borult ránk, emésztettük a hallottakat.
- Ez... érdekes volt - fejtette ki barátom.
Rábólintottam. Ez olyan volt, mintha a szőke rám bízta volna Sasukét, mintha áldását adta volna ránk. Ránéztem a gondolkodó fiúra. Ne félj Ino, vigyázni fogok rá. Mert ő az enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése