Az "Usuratonkachi" szó elég sokszor van benne, de direkt :D A javítást köszönöm senpai! <3
...és felébredtem. Kissé meglepődtem, hogy álmodtam ezt az egész erdős dolgot. Hisz, ez nem lehet! Olyan valóságos volt. A színek, az illatok, a hangok... Sasuke. Hihetetlenül meleg volt bent, így kisétáltam az erkélyre. Kezemmel megtámaszkodtam a korláton, és hagytam, hogy a szél arcomba fújja szürke tincseimet. Nagyot szippantottam a friss levegőből. A cseresznyefa virágai csodás illatkavalkádot alkottak a közeli erdő jellegzetes fűivel és fáival. Mesebeli helyzet volt. És mint mindenhol, itt is felbukkant, az, ez esetben fekete herceg.
- Mizuki - biccentett vigyorogva.
- Mr.Ego - néztem le rá. Az ő szobájuk pont alattunk van.
- Sok mindennek hívtál, de így még nem - a korlátra ült, és onnan nézett fel rám. - Mi volt az reggel?
- Mégis mi? - tettem a hülyét.
- Az a bizonyos "Nem mindenkinek tetszik a nyálas képed." - fejtette ki..
Elkaptam róla a fejem, a tájat kezdtem pásztázni. A nap felkelő sugarai bevilágították a vidéket, csodás színvilágával lenyűgözve engem...
- Válaszolj - hallottam meg fagyos hangját.
- Belepofáztál a gondolatmenetembe. - Majd letekintettem rá. Éreztem, hogy arcomba szökik a vér. Ugyanis nem volt rajta póló. Ismét. - Mi-Mikor vetted le a felsőd? - érdeklődtem pirulva.
- Tizenegy másodperce - vigyorodott el ismét, majd újra komoly lett. - Válaszolj - ismételte meg.
- Cs-Csak reggel volt. - Ennél jobb indok nem jutott volna eszedbe? Baka, baka, baka Mizuki!
- Baka - csóválta a fejét, - mintha belelátna a gondolataimba - majd hirtelen felpattant a vasra, elrugaszkodott, és már mellettem is állt.
- Hö? - Hö. Ennyi telt tőlem. Ismétlem magam: Baka, baka, baka Mizuki!
- Na, mi az? Elvitte a cica a nyelved? - tolta arcát az enyémbe.
- Hn. Hagyj, dobe - toltam el képét.
- Már flörtölni se lehet? - duzzogott.
- Ez neked a flört? - kacagtam fel gúnyosan.
Ahogy hátrarántottam a fejem, kiesett nyakamból a nyakék. Zsír, új láncot kell vennem a medálomnak. Sasuke készségesen felvette, és megnézte.
- Ez csak... - kezdtem, de lepisszegett.
Nem értettem mi olyan nagy szám. Még kiskoromban kaptam egy barátomtól... azt hiszem.
- Honnan vetted ezt? - Hangja hideg volt, érzelem mentes.
- Az enyém - kaptam ki kezemből. Megragadta a csuklóm.
- Adtál valaha ilyen medált bárkinek is? - kérdezte. Beugrott.
- Hai! Egy barátomnak. A legjobb barátomnak. Nem is tudom, mi volt a neve. Valami Sisiki, vagy Sasiki...
Rám pillantott forró, fekete íriszeivel. És bevillant a név is.
- ... vagy Sasuke - fejeztem be. Úristen, tényleg ilyen vaksi vagyok? Itt áll előttem a legjobb haverom, akitől oly régen elbúcsúztam. Nem, nem, ez nem lehet! - Sasu-kun?
- Usuratonkachi, te lennél az? - simított végig arcom vonalán, majd elmosolyodott. - Mizu-chan. Végre megtaláltalak.
Könnyekbe törtem ki, nekisimultam meztelen mellkasának. Halkan sírdogáltam, miközben ő hátamat simogatta, csitítgatott és egy szót ismételgetett:
- Usuratonkachi.
Többet jelentett nekem eme becenév mindennél. Még ő ragasztotta rám:
" - Kéne neked valami becenév - mosolygott rám melegen barátom.
- Mit ajánlasz? - kérdeztem merészen.
- Öhm... Dobe? - vigyorgott rám, mire rávetettem magam. Mindketten a fűben landoltunk.
- Usuratonkachi!! - kiáltotta nevetve. - IGEN! Ez lesz a beceneved. Te vagy az én usuratonkachi-m. "
Mond ki, Sasuke! Mond ki azt a mondatot, azzal a hangsúllyal és boldogsággal, mint akkor. Nem is kellett sokáig várnom.
- Te vagy az én usuratonkachi-m. - Átöleltem, fejem a nyakába fúrtam. - Kimi o ai shiteru, usuratonkachi. /Szeretlek, idióta./ - susogta a hajamba.
Furcsán reagáltam. Belecsíptem a karomba. Boldogan tapasztaltam, hogy ez már nem álom.
- Kimi o ai shiteru, Sasu-kun - néztem mélyen a szemébe.
Elmosolyodott. Gyengéden. Majd lentebb hajolt. Mikor már csak fél centi választotta el ajkamtól, megállt.
- Usuratonkachi.
Majd éhes vadként vetette rá magát számra. Először csak összepréselte ajkainkat, majd nem bírt megálljt parancsolni követelőző nyelvének, így hagytam, hogy becsusszanjon számba, és felfedezze annak minden milliméterjét. Még jobban magához szorította a derekam, mégsem zavart. Kifejezetten jól esett. Egy pillanatra elszakadt tőlem, majd miután levegőt vett, újra magára rántott. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, egymáson csúszva, szinte ölelkezve.
Nem is sejtettük, hogy ezt a jelentet hárman is végignézték. Hinata, Temari és Tenten hangosan sikítoztak a műsor láttán, örömtáncot jártak. Mi ezt későn vettük észre. Lefoglalt minket az egymás iránt érzett mély szerelem, amely hétéves korunk óra kísért minket.
 |
| http://www.youtube.com/watch?v=5u1DUQGP98Q http://www.youtube.com/watch?v=3dd0q2sCZaI |
...és felébredtem. Kissé meglepődtem, hogy álmodtam ezt az egész erdős dolgot. Hisz, ez nem lehet! Olyan valóságos volt. A színek, az illatok, a hangok... Sasuke. Hihetetlenül meleg volt bent, így kisétáltam az erkélyre. Kezemmel megtámaszkodtam a korláton, és hagytam, hogy a szél arcomba fújja szürke tincseimet. Nagyot szippantottam a friss levegőből. A cseresznyefa virágai csodás illatkavalkádot alkottak a közeli erdő jellegzetes fűivel és fáival. Mesebeli helyzet volt. És mint mindenhol, itt is felbukkant, az, ez esetben fekete herceg.
- Mizuki - biccentett vigyorogva.
- Mr.Ego - néztem le rá. Az ő szobájuk pont alattunk van.
- Sok mindennek hívtál, de így még nem - a korlátra ült, és onnan nézett fel rám. - Mi volt az reggel?
- Mégis mi? - tettem a hülyét.
- Az a bizonyos "Nem mindenkinek tetszik a nyálas képed." - fejtette ki..
Elkaptam róla a fejem, a tájat kezdtem pásztázni. A nap felkelő sugarai bevilágították a vidéket, csodás színvilágával lenyűgözve engem...
- Válaszolj - hallottam meg fagyos hangját.
- Belepofáztál a gondolatmenetembe. - Majd letekintettem rá. Éreztem, hogy arcomba szökik a vér. Ugyanis nem volt rajta póló. Ismét. - Mi-Mikor vetted le a felsőd? - érdeklődtem pirulva.
- Tizenegy másodperce - vigyorodott el ismét, majd újra komoly lett. - Válaszolj - ismételte meg.
- Cs-Csak reggel volt. - Ennél jobb indok nem jutott volna eszedbe? Baka, baka, baka Mizuki!
- Baka - csóválta a fejét, - mintha belelátna a gondolataimba - majd hirtelen felpattant a vasra, elrugaszkodott, és már mellettem is állt.
- Hö? - Hö. Ennyi telt tőlem. Ismétlem magam: Baka, baka, baka Mizuki!
- Na, mi az? Elvitte a cica a nyelved? - tolta arcát az enyémbe.
- Hn. Hagyj, dobe - toltam el képét.
- Már flörtölni se lehet? - duzzogott.
- Ez neked a flört? - kacagtam fel gúnyosan.
Ahogy hátrarántottam a fejem, kiesett nyakamból a nyakék. Zsír, új láncot kell vennem a medálomnak. Sasuke készségesen felvette, és megnézte.
- Ez csak... - kezdtem, de lepisszegett.
Nem értettem mi olyan nagy szám. Még kiskoromban kaptam egy barátomtól... azt hiszem.
- Honnan vetted ezt? - Hangja hideg volt, érzelem mentes.
- Az enyém - kaptam ki kezemből. Megragadta a csuklóm.
- Adtál valaha ilyen medált bárkinek is? - kérdezte. Beugrott.
- Hai! Egy barátomnak. A legjobb barátomnak. Nem is tudom, mi volt a neve. Valami Sisiki, vagy Sasiki...
Rám pillantott forró, fekete íriszeivel. És bevillant a név is.
- ... vagy Sasuke - fejeztem be. Úristen, tényleg ilyen vaksi vagyok? Itt áll előttem a legjobb haverom, akitől oly régen elbúcsúztam. Nem, nem, ez nem lehet! - Sasu-kun?
- Usuratonkachi, te lennél az? - simított végig arcom vonalán, majd elmosolyodott. - Mizu-chan. Végre megtaláltalak.
Könnyekbe törtem ki, nekisimultam meztelen mellkasának. Halkan sírdogáltam, miközben ő hátamat simogatta, csitítgatott és egy szót ismételgetett:
- Usuratonkachi.
Többet jelentett nekem eme becenév mindennél. Még ő ragasztotta rám:
" - Kéne neked valami becenév - mosolygott rám melegen barátom.
- Mit ajánlasz? - kérdeztem merészen.
- Öhm... Dobe? - vigyorgott rám, mire rávetettem magam. Mindketten a fűben landoltunk.
- Usuratonkachi!! - kiáltotta nevetve. - IGEN! Ez lesz a beceneved. Te vagy az én usuratonkachi-m. "
Mond ki, Sasuke! Mond ki azt a mondatot, azzal a hangsúllyal és boldogsággal, mint akkor. Nem is kellett sokáig várnom.
- Te vagy az én usuratonkachi-m. - Átöleltem, fejem a nyakába fúrtam. - Kimi o ai shiteru, usuratonkachi. /Szeretlek, idióta./ - susogta a hajamba.
Furcsán reagáltam. Belecsíptem a karomba. Boldogan tapasztaltam, hogy ez már nem álom.
- Kimi o ai shiteru, Sasu-kun - néztem mélyen a szemébe.
Elmosolyodott. Gyengéden. Majd lentebb hajolt. Mikor már csak fél centi választotta el ajkamtól, megállt.
- Usuratonkachi.
Majd éhes vadként vetette rá magát számra. Először csak összepréselte ajkainkat, majd nem bírt megálljt parancsolni követelőző nyelvének, így hagytam, hogy becsusszanjon számba, és felfedezze annak minden milliméterjét. Még jobban magához szorította a derekam, mégsem zavart. Kifejezetten jól esett. Egy pillanatra elszakadt tőlem, majd miután levegőt vett, újra magára rántott. Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, egymáson csúszva, szinte ölelkezve.
Nem is sejtettük, hogy ezt a jelentet hárman is végignézték. Hinata, Temari és Tenten hangosan sikítoztak a műsor láttán, örömtáncot jártak. Mi ezt későn vettük észre. Lefoglalt minket az egymás iránt érzett mély szerelem, amely hétéves korunk óra kísért minket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése