Sasaki és Konami élete az Akatsukiban: 1.Fejezet

Sziasztok! Nos, úgy döntöttünk Miyu-channel, hogy egy új, közös sztorit fogunk írni. Mégpedig:

Sasaki és Konami élete az Akatsukiban

Bizony, bizony. Épp tegnap pattant ki a fejemből, hogy milyen jó is lenne. Mindkettőnknek van saját, maga alkotta szereplője. Nézzük, Rose-senpai, mutasd be a csajt.
Hai, Mii-chan. Íme:

Neve: Sasaki Nakamura

Kora: 20

Súly: 44 kg

Magasság: 165 cm

Születési idő: december 12.

Vércsoport: AB negatív

Rang: jounin

Nemzetisége: Sunagakure (Homok falu)

Eleme: tűz és villám

Fő jutsuja: ? (történetben kiderül)

Shinobi állat: Nobuko, a tigris

Haja színe: Vörös

Szeme színe: Barna

Rokonai: Sasori Nakamura

Csapata: Akashi Gyousei, Matsuri Ichiro, Kazuhiko Chiyuu

Jel jelentése a karján: A sárkány ereje

Démon: Egy sárkány

Vérvonal képesség: gyors regenerálódás 

Fegyver: mérgezett fegyverek

Különlegesség: Saját méreg, bábtechnika, Nobuko, nagyon fejlett taijutsu, kenjutsu

Élete: 

Sasaki Nakamura akkor született, amikor bátyja, Sasori elhagyta Homok rejteket (változtatok az eredeti történetet: Sasori szülei nem haltak meg, csak az apja ki nem állhatta őt, mert lányt szeretett volna, folyton verte, és azért ment el) és csatlakozott az Akatsukihoz. Chiyo-baa-sama megtanította a bábok használatát. Művészien használja a chakra fonalakat, bábjai erősek és gyorsak. Elvégezte az akadémiát, majd megtudta, hogy születésekor egy démont zártak belé(jel a jobb karon). Megölte a szüleit, így nagymamájával élt tovább. Elsajátította a chidori technikáját, majd a Katon jutsukat.Nem volt sok barátja, szerelme meg főleg. Kiközösítették természetellenesen vörös haja miatt. Majd egy nap fenekestül felfordul az élete.

Na, én asszem végeztem, te jössz Mii-chan.

Iiigenis! Az én szereplőm pedig:

Neve: Konami Hayashi
Kora: 19
Súly: 42 kg
Magasság: 163 cm
Születési idő: június 24.
Vércsoport: B
Rang: jounin
Nemzetisége: Amegakure (Eső országa)
Eleme: Víz és szél
Fő jutsuja: ? (történetben kiderül)
Shinobi állat: egy sas
Haja színe: kék
Szeme színe: arany
Rokonai: Konan Hayashi
Csapata: Sango Suzuki, Aito Kato, Emori Yamato
Vérvonal képesség: papír jutsu
Fegyver: rengeteg féle
Különlegességek: jég elem uralása, kristály elem uralása, papír jutsuk, kekkei genkai (vérvonal képesség pl.: sharingan, rinnengan) nem hat rá, Orvosi jutsu
Élete: Konami Hayashi jóval Konan Akatsukiba való csatlakozása után született. Már akkor észrevehetővé vált, hogy erősebb a nővérénél. Kiváló chakraállománnal rendelkezett és rendelkezik. Életerős, vidám lány, sok sok baráttal. Szereti a társaságot, és az origamit. Hamar chunnin lett belőle, majd szinte azonnal jounin lett, és saját csapatott kapott. Rendkívül boldog volt, majd a szülei meghaltak egy küldetésen. Onnantól sokkal keményebben edzett, kifejlesztette a papír chakrát, és a kristály jutsukat. Rengeteg gyógyító technikát tanult meg. Majd olyasmi következett, amely teljesen felbolygatta az életét.

Tádádádáááám! Nos, az első feji itt van, íme:

Még egy kis húzás, és meg is van. Kész. Végre. Azt hittem sohase végzek vele. A bábok szerelése nem olyan jó móka, főleg ha több száz darabbal kell megtenned. Felállok, majd a tükör elé sétálok. Kisimítom szememből vörös tincsemet. Barna szemem visszacsillog rám, majd tekintetem a tükörre ragasztott képre siklik, ahol egy nagyon hasonló fiú néz vissza rám. Soha nem ismertem bátyámat. Akkor csatlakozott abba a mocskos bűnszervezetbe, amikor én megszülettem. Lezuhanok az ágyamra, fáradtan fújom ki a levegőt. Hirtelen egy alak jelenik meg előttem. Tűzpiros tincsei rakoncátlanul állnak, szemei kíváncsian mérnek végig. Ez az arc...
- Te vagy, Sasaki Nakamura? - érdeklődi mély, lágy baritonján. 
Bólintok.
- Az én nevem Sasori Nakamura. A bátyád - villant fel egy csibészes mosolyt, majd megragadja a kezemet. Erős rántást érzek, majd egy másik helyen vagyunk. Hogy hol? Gőzöm sincs. - Üdvözöllek az Akatsuki búvóhelyén. 
- Kristály ököl! - kiáltom, majd kezemet az előttem álló felé ütöm. Természetesen nem találom el, hisz pár méterrel arrébb van, de hirtelen megjelenik a semmiből egy fényes felületű, ököl alakú kristály, amely hihetetlen sebességgel repül az ellenfelem felé. Nem tudja kivédeni, kiütve repül pár métert.
- Azért nem kellett volna ennyire keménynek lenned - szól nekem barátnőm.
- Gomen, de hát ő akart ellenem kiállni, viselje a következményeket - kacagok. - De azt hiszem, most megyek. Szia.
Ezzel otthagyom barátnőmet, és hazafelé indulok. Nem vár otthon senki, ezt már megszoktam. A szüleimet megölték, a nővéremet sose ismertem. Bánatosan simítom ki szememből hosszú, kék frufrumat, és felnézek az égre. A csillagok fénye tölti be csak Amegakure utcáit. Elmosolyodom, majd haladok tovább. Hirtelen egy nő lép elém, aki szinte ugyanolyan, mint én.
- Te vagy Konami? - kérdezi.
- Igen - bólintok.
- A nevem Konan, és a testvéred vagyok. De most erre nem érek rá. Mennünk kell - majd megragadja a karom, és elteleportál. Ugyanakkor érkezel meg te is, egy eszméletlen dögös sráccal. Csak remélem, hogy a bátyád. Végigmérlek, és te is ezt teszed velem. Majd a melletted álló fiú megszólal mély, búgó hangján.
Bátyám kijelentése után abbahagyom kémlelésed, leköt a sokk. Az Akatsuki...
- De én nem akarok itt lenni - szólalok fel, hangom bizonytalanul csöng.
- Egyetértek - bólintok rá kijelentésedre. - Mégis mit keresek itt?
- Azért vagytok itt, mert az Akatsukinak új emberekre van szüksége. - A szobába belép egy narancshajú, piercinges srác, valószínűleg a vezér. - A nevem Pain. Titeket megfigyelésen tartottunk heteken át, a testvéreitek beszámolója alapján. - Itt vádlón Konanre nézek, de rám se bagózik. Majd tekintetem rád vándorol, és látom az értetlenséget a szemedben, amely valószínűleg az enyémben is pihen. - Konami. Téged a kristály jutsuk, a kekkei genkai elleni képességed, a jég elem és az orvosi ninjutsu miatt hoztunk el. És téged, Sasaki - néz rád. - Nobuko, fejlett taijutsu és kenjutsu, valamint a démon miatt. Szóval, megkérnélek rá titeket, hogy csatlakozzatok.
Ráemelem tekintetem a bátyámra, majd rád. Te is engem figyelsz. 
- Haj - sóhajtok föl. - Én csatlakozom. Nincs mit vesztenem. 
Hosszas gondolkodás után megszólalok:
- Én is csatlakozom. Ki tudja, mit hoz a jövő?
- Ezt már szeretem. Konan,  mutasd meg nekik a szobájukat - parancsol rá a nővéremre.
- Sasaki! - kiált neked oda bátyád. - Ha végeztél gyere be a szobámba. 3-as.
Bólintasz, majd visszajössz mellém. Rám mosolyogsz, amit én viszonozok. Elérünk egy szobához, amely felett a hatos szám díszeleg. Benyitok, majd meglepve tapasztalom, hogy nem is olyan rossz. Miután nőverem távozik, megszólalok.
- Te hoztál magaddal valami ruhát? Mert én semmit.
Rád tekintek.
- Én sem. Megkérem Sasorit, hogy vigyen vissza, különben kénytelen lesz venni nekem egy egész ruhatárat - mosolyodom el a mondat végén.
Felnevetek.
- Én is így vagyok vele. Szóval démon, mi? - érdeklőködöm tőled.
- Sajnos - sóhajtok föl. - Nem szeretem túlzottan, és az ereje is rémes. Am, már bocsi a kérésért, de nem bánod? - húzom elő zsebemből a kis porcelántigrist.
- Mégis mit? - rebegem szégyenlősen.
- Ezt - majd egy egyszerű kézjel sorozat után a szobor helyén egy gyönyörű, életerős tigris áll.
- Jajj, de édes! - csillannak fel a szemeim gyermekien. - Megsimogathatom?
- Persze - kacsintok rád. - A fülénél, ott szereti. Basszus, nekem át kell mennem Sasorihoz. Majd beszélünk. Ha rosszalkodik, akkor csak mond neki, hogy nem gyakorlok vele - a mondat végét már csak a füledbe súgom, majd gyorsan távozok a szobából. 


Na, na, na milyen lett?
Csillapodj, Mii-chan. Nos: NA NA NA MILYEN LETT?!
Nos, majd jelentkezünk.
Az Akatsuki legyen veletek
És sok puszi:
Miyumi and Rose